A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán. Műgyűjtés Szegeden II.

annak a bevallása, hogy nem minden gyújtó' ilyen, és sokakat bizony csak a gyors haszonszerzés vágya ösztönöz. Akármi a célja azonban a műtárgy tulajdonosának, képeit, szobrait óvja, és így egyben a magyar műkincsállomány megőrzésének szolgálója is."

19 * A Móra Ferenc Múzeum 1974 márciusában dr. Kováts László majsai főorvos gyűjteményét mutatta be.

20 A múzeum képtárának mindhárom szintjét betöltő' Kováts-féle reprezentatív magángyűjtemény 81 művésztől való 124 alkotást tartalmazott. A remek kollekció ma, 1983-ban is csorbítatlanul a Kováts-család őrzésében áll, sőt az utóbbi években méginkább gazdagodott ez — a sok védett képet magában foglaló —, a régi helyi műgyűjtőfamíliák anyagát felidéző gyűjtemény. A szóban forgó szegedi Kováts-kiállítás főleg a XIX—

XX. századi magyar festészet alakulását —ha nem is maradéktalan teljességgel, azonban — kellő fogalmat nyújtó módon érzékeltette. Elsősorban a gyűjtemény tervszerűen felépített hazai anyagában sok kiemelkedő alkotást találunk. De a számbelileg elenyészőbb régi külföldi művek között is akadnak figyelemre méltó festmények. A XVII—XIX. században készült tizenhat külföldi kép- és szoborállományban épp úgy vannak velencei barokk festőtől származó vallásos kompozíciók (Pásztorok imádása), mint az osztrák Ritter által 1851-ben vászonra vitt Kocsmai jelenet. Témában, műfajban és stiláris különbözőségben tehát egyaránt változatos a gyűjteménynek ez a nemzetközi — névhez kötődő vagy anonim-művészektől való — anyaga. Ezért tarthatjuk csakúgy érdekesnek egy XVII. századi flamand festő korabeli társaságát felidéző csoportképet, mint holland kortársának, Berchem, Claes Pietersznek hangulatos gázlós-mocsaras táj ábrázolását. Női és férfi portrékat — többek között — /. G. Pugi-tó\ ésE.O. Rosales-től láthattunk márványban, illetve bronzban kivitelezve. Gross Leopold olajfestményeként létrehozott tekintélyes Férfiképmás-a, Hildebrand kis akvarellként felvázolt Halászcsalád-ja, nemcsak a művészi megoldások eltérőségében, de az általuk megjelenített személyek társadalmi ellentétének tanulmányozására is alkalmat nyújtanak. Egy XVIII. sz. elején működő olasz festő Gyümölcsárus-a, vagy egy szintén akkor élő névtelen mester Madárcsendélet с képe, — a felsoroltakkal együtt—hűen tanúsítják, hogy az elmúlt századok művészeit nemzetiségük és korszakuk sajátosságainak megfelelően — az egyházi témák háttérbe szorulásával —, egyre inkább a világi, vagyis az adott környezeti valóságuk reális élményt nyújtó jelenségeinek megragadása érdekelte. Rátérve a tárlat magyar anyagára, jóllehet ezen nem lehetett hiány nélkül érzékeltetni nemzeti művészetünk fejlődésének vonalát, azonban az itt szerepelt XIX—

XX. századi alkotások többé-kevésbé elfogadható nyomjelzőivé válnak hazai festészetünk régebbi és újabb alakulásának. Köztudott, hogy a XIX. század fordulója körül művészeinknek — mint a kiállításon egy férfi arcképpel képviseltetett id. Marko Károlynak is — idegenben kellett élniök. Az akkori korszak fejletlen polgársága nem tudta biztosítani a festők, szobrászok hazai megélhetését. A főurak és az egyházi vezetők pedig nem törődtek a nemzeti művészet támogatásával, hanem osztrák vagy német mesterekkel dolgoztattak. A helyzet csak a reformkori mozgalmak idején változott meg. 1835-ben Barabás Miklós már az öntudatosodó polgárság hívására tért haza és megtelepedett a főváros19 Sinkó Katalin: Védett tárgyak. Magyarország, 1981/45. 27. 20 Dr. Kováts László műgyűjteményének kiállítása. Szeged, 1974. márc.—máj. Móra Ferenc Múzeum képtára. Katalógus. Bev. : Szelesi Zoltán. 331