A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Fodor Ferenc: A napraforgó termesztése, felhasználása és az olajsutulás Csólyospáloson

Olajsutulás A ricát, mielőtt a sutúba vitték, meg kellett szárítani. Nem volt elég, ahogy a padláson kiszáradt. Általában kenyérsütés után a kissé meghűlt kemencébe öntötték és kavargatták. Hogy mindenhol egyformán száradjon, a gyereket beküldték a kemincébe, és о megkavarta. Miután jó csörgősre kiszáradt, újból fűtöttek egy kicsit, hogy betehessék az újabb adagot. Forró kemencébe nem szabad volt beönteni, mert akkor az alja megégett volna. Ha a gazdasszony nem figyelt oda a kemence melegségére, mire visszament, hogy megkavarja, már csak a hamut találta. Mikor kiszáradt a rica, a szomszédok összebeszéltek, és akinek volt fogatja, az elvitte a többiekét is. A sutúba általában az asszonyok, vagy a nagyobb lányok jártak a férfiakkal együtt. A legények is szerettek menni, tudvalévő', hogy miért. A gyerekek csak jutalomból, nagyritkán mehettek, nem szívesen látták ó'ket, mert veszélyes volt a lovak és a gyorsan forgó szerkezetek közt a gyereknek lábatlankodni. Ebbó'l több baleset is származott. Az olaj sutulása adventban kezdődött. Két karácsony között nem ment a sutú. A következő' sutulási idó'szak Gyertyaszenteló'tó'l farsang háromnapokig, vagy húshagyó háromnapokig tartott. Ekkor a határban még nem volt sok munka, jobban ráértek a sutúba. járni. Általában éjjel-nappal dolgoztak, mégis volt úgy, hogy egész éjszakát kellett sorban állni, a legények és a lányok nem kis örömére. Ők általában a fűtó'házban voltak, ahol meleg volt, és a futó' is be-becsukta maga után az ajtót. Nemcsak a fiatalok szerettek a fűtőházban, hanem az idősebbek is. Ha már a fűtő nem akart férni a melegedőktől, széthintett háromujjnyi erőspaprikát a katlanból kirántott parázsra, s öt perc múlva még maga is kiment a helységből. Az erőspaprikát, ha parázsra teszik, lassan elég, könnyfakasztó és maró hatású füstje van. Volt, hogy a fűtő becsukta maga után az ajtót, melyet csak kívülről lehetett kinyitni. Ilyenkor a bentszorultak addig dörömböltek és kiabáltak, míg valaki ki nem engedte őket. Ha valaki végzett a lehúzatással, kifogta a lovait, és jöhetett az újsoros. A molnár először megnézte, hogy jól megszárították-e a magot. Ha minden rendben volt, akkor a gazda befogta a lovait a keringélőbe. Ha a rica tulajdonosának csak egy lova volt, akkor összefogott a szomszéddal. Ha nem volt lova, akkor megkérte a sutú gazdáját, vagy az utána következő sutultatót, hogy húzassa le az övét is. Akadt olyan is, akinek volt ugyan lova, de nem lehetett a keringélőbe fogni, mert olyan szeles volt. Ökröket, vagy bivalyokat sohasem fogtak a keringélőbe. Mire a gazda befogta a lovakat, addig az asszonyok leadogatták a molnárnak a zsákokat. A hántoló garatjába egyszerre csak egy zsák magot lehetett önteni. Az indulás előtt a lovakat néhányszor körbejáratták üresen, hogy megszokjanak, esetleg még a szemüket is bekötötték. Ezután bekapcsolták az orsókerekeket, és lehetett indítani a keringélőt. A lovak gyorsan hozzászoktak a zajhoz és egyenletesen húztak. Miután a magot meghántolták, zsákokban átvitték a szelelőházba. Itt a szelelőrostába öntötték. Mivel a rica héja könnyebb, mint a magja, így könnyen elválasztódott. A hajat ondojn.dk

. nevezték. Ezt átvitték a. fűtőházba tüzelni, a magot pedig vissza a vajszházba. Ebbó'l a kiszelelt magból vittek haza az otthonmaradt gyerekeknek egy zsebrevalót, mintegy kárpótlásként, hogy nem mehettek el, vagy jutalmul a jó tanyáskodásért. Ezt sutúmagnak nevezték. A tiszta ricamagot ezután vajszóták, megőrölték. Nem Őrölték lisztté, de minél apróbb volt, annál jobb volt. Ez azon múlott, hogyan állította be a molnár a hengerek távolságát. Ha kapott egy nyelet pálinkát, vagy egy üveg bort, biztosan finomabbra darálta. Ezután az asszonyokra került a sor. A megőrölt magot átvitték a sutúházba. 80