A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szűcs Judit: A kásák, a lepények, a kenyér és a tésztafélék Szentesen

A mákosguba „Hát akkor elgyütt a vasárnap (ti. a böjti időszak első vasárnapja) akkorra, ahogy sült a vajas dúc, hát anyám ojan nagy vajas rudakat is csinált. ...Az meksült a tepsibe. Es akkor vasárnap ebédre ezeket... eldarabolták ojan három centi hosszúra... egy nagy cseréptábla beleöntöttük. A tej felfórt, és evvel lelocsolták... Rászta, de ojan ügyesen rászta jóanyám, hogy az aj ja mindig felül vót. Ara megint locsoltuk... Észt a gubát, mer úgy hittak, mákosguba. Ezzel az olvasztót mézzel összerászták, és kész az ebéd. Ez vót vasárnap." (Kátai Istvánné) A tarhonya „Ahun vót öt-hat тёк kilenc cseléd, mëg a tanyás bejárt ënni. Vót rá eset, hogy kilenc zsák tarhonyát csináltak... Az öreg Vecseri Lajos, ha máma mekfött a tarhonya, oszt nem fogyott el, akkor még hónap is, reggel is mëgëtte a tarhonyát, mégis nyócvan hány évig élt... Ha kilencen vótak a tarhonyáhon, akkor minden szemíjrészére... raktak tíz ijen falat szalonnát. Ez vót alá a zsír. Ojan zsíros vót az, hogy mëkfordult a bográcsba. Szombaton vót." „Ászt hittak keménytarhonyának, akin a macska táncolhatott... A hígas tarhonya hígas vót, job ízű is vót. En nem szerettem a kemény tarhonyát.... Akkor pergelve, oszt ëty kis tejet rá. Akar hígas tarhonyát, ezelőtt vasfazékba főszték a tanyavilágba. A kolbászt beleaprították, minden szemíjre ëggy ekkora darabot, minden kanálra akatt." (Polgár Lajos) „Ëgy órahosszáig këllët főzni, akkor az ízire főtt. Aszongyák a tarhonya hamar mekfő, de nincs íze" (Gránitz Imre) A vendég kenyérrel kínálása „— Mindig kínáld mëg a vendéget, még ha sós kenyérrel is, mert sosë tudod, hogy mikor éhes! Égy pohár vizet, ëgy marék szalmát! (ti. adjon neki) ! — Mindig vendégszerető vót (ti. az adatközlő apja), mindig monta, ahun hat ember tud ënni, a hetedik jólakik. Soha nem sajnálta senkitű." (Szopka Mihályné) A lángos sütése „A lángost ászt pedig csak elnyújtottam nagyon vékonyan, a lapátra tettem. Akkor még nem vót nagyon bëfutve a kenyérnek, akkor ëgy nyújtó fával (ti. bevetette a tésztát). Piszkafával rávertem, ha pukkatt, hogy ne pukkaggyon mëg a tészta. Hirtelen megfordítottuk, és akkor mind a két oldalára meksült. Mikor meksült, lesöpörtem tolseprűveir (Szopka Mihályné) Kalácssütés, kisgalamb „Kalács, az mindig szombaton vót. Feleséges ember béresünk vót, ... annak a feleségének mindig küttem ëgy nagy kalácsot, ... legényembereknek nem." (Tárkány Szűcs Imréné) „A grizes lisztet mëkhatytuk kalácsnak... Mán mikor akkora vót, hogy mëg tuttam csinálni, anyám összeállította, oszt dagasztani köllöt két kézzel... ledagasztottuk, mekkelt szépen, oszt akkor ijen fonatosra mekcsináktuk, mint a hajat mekfontuk. Ëgy-ëgy ága mint a karom, és akkor összehajtottuk. Mekkentük tojással." (Nagy Bálintné) 66