A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán. Műgyűjtés Szegeden II.

nek egyik részlet-tanulmányát, Liezen-Mayertól pedig történelmi szituációt ábrázoló művet őriz e gyűjtemény. Lotz Ámor ésPsyché-je —jellemzően a mesterre—, a gondatlan szépség és szerelem utáni vágyat tükrözi. A kor ellentmondásait nem érzékelteti Munkácsy Mihály e tárlaton látott alkotása sem, mert ez a bécsi Művészettörténeti Múzeum lépcsőházát díszítő hatalmas mennyezetképének, A renaissance apotheozisához készült művének egyik változatát adja. A Munkácsy nyomdokain haladó népéletkép-festőink közül, Deák-Ébner Lajos és Zemplényi Tivadar, valamint a náluk jóval később működő — egykori Székely Bertalan-tanítvány —, Edvi Illés Aladár voltak egy-egy alkotásukkal jelen. A nagy magányos festő, Mednyánszky László döbbenetes hatású csavargói és költői hangulatú erdőrészletei közül látott képei ismételten meggyőznek az embernek a természetben és a társadalomban elfoglalt viszonylagos helyzetéről. A magyar vidék szeretete érződött Mészöly Géza itteni tájábrázolásain is. Az ő környezeteinek gyengéd atmoszférája, színgazdag, tüzes koloritúvá erősödik fel Szinyei Mer se Pál védett alkotássá emelt Falusi részletén. A haladó polgári törekvések a millenium művészetpolitikájának ellenzései között mozgalommá nőttek a nagybányai művészcsoport mestereinek festészeti eredményei nyomán. A hazai tájba kivonuló és annak szépségeit felfedező nagybányai művészek közül, Hollósy Simon plain-air képén, a megújhodott magyar festészet jelei tükröződnek. Ferenczy Károly hangulatteljes Borús táj-a és választékos előadású Női portré-ja, a nagyok tehetségéről vallanak. Iványi-Grünwald Béla lendületesen létrehozott virágcsendéletei és Thorma János kerti jelenetet oldottan ábrázoló vászna, a nagybányai festők természetélményét spontánul érzékeltetik. jRe/ZZstmn/Kenyérszelésés Rózsaszínruhás nő с művei gazdag érzelmi töltésükkel ragadták meg a tárlat látogatóit. A nagybányai tájban gyönyörködő Glatz Oszkár és a kalapos nőt ábrázoló Perimutter Izsák képein sajátos emberi és természeti jellegzetességeket élvezhettünk. A náluknál jóval nagyobb képességű Csók Istvántól négy jelentős alkotást Őriz a Kováts-gyűjtemény : a Thámár két változatát, az Árvák с festmény vázlatát, valamint egy sárgaruhás nőt megjelenítő képet. Az alföldi mestereknek szinte minden jelentősebb egyénisége képviselve volt e kiállításon. A drámai hangvételű Tornyai János és Koszta József s társuk Nagy István, bár más-más környezetben — Vásárhelyen, Szentes mellett és Baján alkotott munkáik nagy részét láthattuk, mégis Tornyai Két kalapos koldusa, Koszta Nő a kukoricásban с műve és Nagy István Vízparti táj-a azt sugallja, hogy e képekben épp úgy benne van a földdel küzdő, vagy koldussá lett emberek zord magánya, mint a néppel együttérző, parasztivá vált három festő borús-büszke zártsága. Az ő sötét tónusuk enyhültebbé, sőt napsütésesen derűsebbé lett Endre Béla és Nyilasy Sándor ecsetje nyomán, akik alacsony horizontú, magas egű szép alföldi tájakat, és a Tiszamentén élő, színesruhájú parasztfíatalokat elevenítették meg vásznaikon. A romantikus alkatú Rudnay Gyula inkább a viharsarki mesterek mélyérzelmű férfias piktúrájával van rokonságban, míg Fényes Adolf, a Szolnoki Művésztelep egykori alapító tagja az oldottabb hangulatú alföldi festőkhöz állt közelebb. Kedélyének hullámzása olykor őt is a sötétebb tónusok használatára késztette, amint az itt bemutatott alkotásai is tanúsították. A harmincas években felfedezett „naiv parasztfestők" közül Benedek Péter: Tisza-parti táj-a, a népművészetek bájával kapcsolódik az alföldi témavilághoz. A népábrázolói törekvések nemcsak a vásárhelyi festők munkásságát tették jellegzetessé. Soraikba tartoztak azok a szobrászok is, akik mint Medgyessy Ferenc és Pásztor János, az itteni művészekkel egyaránt jó emberi-baráti és szoros szellemi — küzdőtársi kapcsolatban állottak. Tőlük szintén néhány figyelemre méltó márvány 334