A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán. Műgyűjtés Szegeden II.

Sándor (Eső után), Hemmert János (Tiszaparti kiöntés), Náray Zsuzsa (Camping) és Vincze András (Virágcsendélet) válogatott festményeiből sem hiányzott egy-két alkotás. A Völgyesi-gyűjtemény egyik érdeme volt, hogy olyan szegedi származású vagy városunkban egykor tevékenykedő festők műveit is őrizte, mint a Nyilasytanítvány Balogh Margit (Falusi ház), továbbá a Vígh Ferenc szobrász feleségeként Párizsból ide került Chevalier Antónia (Újszegedi parkrészlet), valamint Fabinyi Emma (Női arckép), Jég József (Tanya az erdő szélén), Joachim József (Fekete ház a Somogyi utca sarkán), Lápossy-Hegedüs Géza (Léda hattyúval), Makk József (Paprika-ültetés), Mihályi István Újszegedi udvar kerekes kúttal) és Zakar Zoltán (Parkrészlet nyugággyal) ábrázolásait, akik az idők során olyan „elfelejtett" művészekké váltak, hogy némelyikük munkájával még a Móra Ferenc Múzeum sem rendelkezik. Völgyesi János és feleségének fentebb ismertetett szép gyűjteménye sajnos — csakúgy mint már szóba került fivérének kivételes gazdagságú kollekciója — ma már nincs együtt. Budapestre való—hetvenes években történt—elköltözésük alkalmával gyűjteményük megbomlott, melyből néhány alkotás azért Szegeden —múzeumban és magángyűjtőnél— maradt. 1971-ben kiállított —helyi szempontból egyedülálló — gyűjteményét

14 értékelve röviden azt mondhatjuk, hogy Szeged képzőművészetének évszázados fejlődését az ő képegyüttese viszonylag híven tükrözte. Sajátos kollekciója jól sugallta, hogy az elmúlt század során, illetve a mögöttünk lévő évtizedek alatt Szegeden működő művészek munkásságát az itteni alföldi táj szeretete és a nép iránti hűség jellemzi. Alkotásaik, melyek hol szelíd, hol szenvedélyes hatást keltenek, az emlékekben bővelkedő Tisza-parti város és vidékének szépsége felett érzett öröm sok változatú megragadásához segítenek bennünket. Tevékenységük, melyet a szülőföld szeretete, a Tisza-vidéki ember törhetetlen életereje ihletett meg, szétbonthatatlan tartozéka népi erőn nyugvó nemzeti művészetünk egészének. Megújhodott helyi ábrázolóművészetünk sokat ígérő kibontakozásának útján nagy segítség az elődök tapasztalata, a helyi kulturális örökség, melyet egyetlen mai szegedi alkotóművész sem nélkülözhet. A Szegedi Műgyűjtő Klub széles tagságának körében voltak és vannak olyan jelentős kollekciókkal rendelkező gyűjtők is, hogy lehetővé váltak a kollektív rendezvényeken túli önálló gyűjteménybemutatók is. Ezért kerülhetett sor 1973 júliusában, hogy a Bartók Béla Művelődési Központ a közönség elé tárja a Szegeden élő Lucs Ferenc értékes magángyűjteményének egy részét. Az ötven művet bemutatott, védett jellegű Lucs-gyűjteményből rendezett sikeres kiállítás

15 érzékletessé tette előttünk a modern magyar festészet százados fejlődési útját, mely Szinyei Merse Pál fiatalkori plain-air képével (Madárdal, 1871—72), veszi kezdetét, és a mába hajló alakulása során olyan mesterek ecsetje nyomán teljesedett ki, melyet Bernáth Aurél festő-költészete is híven példáz. A közönség elé tárt művek azt a tényt sugallták, hogy a Szinyei-hagyatékát kiszélesítő nagybányai iskola nemcsak a konzervatívvá vált századvégi akadémikus művészettel helyezkedett szembe, de tulajdonképpen az e körbe tartozó vezetőegyéniségeket, mint a választékos koloritú Ferenczy Károlyt (Csendélet) és társait tekinthetjük a hazai modern 14 Tandi Lajos: Dr. Völgyesi János és felesége gyűjteménye. Délm. 1971. nov. 21. 15 A Szegedi Műgyűjtők Klubjának IV. kiállítása (Lucs Ferenc gyűjteménye). Meghívó-katalógus. Szeged, 1973. júl. Bev.: Szelesi Zoltán.; Kiállítási napló. CsmH. 1973. júl. 10. 325