A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán. Műgyűjtés Szegeden II.

hiányoznak, só't hazai nagyságaink közül Lotz Károly, Aba-Novák Vilmos, IványiGrünwald Béla és Szőnyi István egy-két műve is megtalálható. Érdekes vonása a gyűjteménynek, hogy a nemcsak Szeged, hanem a magyar piktúra egyik legegyénibb képviselőjének, Erdélyi Mihálynak alkotásaiból közel negyven mű került ide, mely a család és — a szintén elhunyt — festő szoros baráti-mecénási kapcsolatából adódott. Végül hozzuk ismét szóba azt az 1752 darabból álló ex-libris gyűjteményt, melyet múzeumunk 1970-ben vásárolt meg a gyújtó' özvegyétől. Az értékes Némedy-gyűjtemény őrzése és gondozása, a fiatal örökös, dr. Kovács Istvánné megtisztelő feladata lett. Reméljük, hogy ezt az értékes kollekciót a közeljövőben önállóan is bemutathatjuk a múzeumi időszakos kiállításaink sorában. A Szegedi Műgyűjtő Klub második és harmadik kiállítását 1971—72 július-augusztusában — a szegedi Ünnepi Hetek alkalmával — szintén a Bartók Béla Művelődési Központban rendezte meg.

6 A második tárlaton 22 műbarát által őrzött 35 alkotás, a harmadik bemutatón pedig 22 gyűjtő 63 műve került a közönség elé. Az alapító együttes új tagokkal bővült ki, név szerint: Apró László, Aradszky Károly, Ádámfy József, Bán Miklós, Detre Belőné, Dér Endre, Greguss Pál, Kováts László, Miklós Ferenc, Moldoványi Imre, Sirokmán Ferenc és Szemendrey István, akik ugyancsak figyelemre méltó művekkel jelentkeztek a klub tárlatain. A Szegedi Műgyűjtő Klub fent említett két kiállítási anyagát áttekintve, megállapíthatjuk, hogy az akadémizmussal szembefordult, európai plain-air festészet eszméit meghonosító, nagybányai kötődésű mesterek közül: Réti István (Kenyérszegő), Torma János (Pihenők) és Csók István (Sokác lányok, Primavera, Báthory Erzsébet с tanulmány) voltak alkotásaik által képviselve, csakúgy mint a szintén nagybányai indítású Perlott-Csaba Vilmos (Mosónők, Putrisor Nagybányán). A szegedi Nyilasy Sándor (Táj fákkal, Kamaráserdő, Női akt), Károlyi Lajos (Önarckép, Rózsák, Kertes ház) és Szőri József (Vasalónők), a rájuk jellemző képekkel szerepeltek. Az Alföld tája és népe sokszínű arculatát a vásárhelyi Tornyai János (Népoktatás a tanyán, Táj fával) és Endre Béla (Alföldi táj, Szobabelső), valamint több ide kötődő jeles mester, mint a Szentes mellett élt Koszta József (Kukoncatörés, Pihenők), a Baján is dolgozó Nagy István (Táj, Tehenek), továbbá Rudnay Gyula (Falurészlet, Nagybábonyi út), Vágó Pál (átkelés a vízen) és Kohón György (Zinia-csokor) olykor drámai, máskor intim hangvétellel fejezték ki környezetük jelenségeit. Festészetünk szocialista hagyományait leginkább gazdagító Derkovits Gyula egy művével (Hazafelé) volt jelen v Az „École de Paris" követőinek hazai csoportjából kimagasló Rippl-Rónai József (Együtt a család, Kuglizok) és Vaszary János (Balatoni sétány) néhány képe is látható volt. A „Nyolcak" tagjai közül, a vezér Kernstok Károly (Külvárosi hangulat), valamint Czigány Dezső (Kertrészlet fehér ruhás nővel), Márjfy Ödön (Fehérlovas) és Czóbel Béla (Csendélet) jelzett művei lettek bemutatva. Egyéni színfoltot jelentettek az álomittas Gulácsy Lajos (Féltékenység) és a valósághoz ragaszkodó Fényes ^^//(Szentendrei részlet) itt szereplő eltérő szellemű képei. A helyi festők közül még Heller Ödön (Lányok a Tisza-parton, Udvarbelső), Vlasics Károly (Házvége) és Dinnyés Ferenc (Utcarészlet, Paprikavétel), valamint a szintén idevalósinak tekinthető naiv Süli András (Virágcsendélet) alkotásai kívánnak megemlítést. A két világháború közötti hazai piktúrából : Aba-Novák Vilmos dekoratív ábrázolásai (Vendégség), és Szőnyi István finom lírájú kompozíciói (Tájkép Csónakok) adtak ízelítőt. A kiállítás képanyagát jól kiegészítették a változatos for6 Szelesi Zoltán: A szegedi műgyűjtők kiállítása. Műgyűjtő, 1971. 4. sz. 40—43. ; Apró Ferenc: A szegedi műgyűjtők klubjának Ш. kiállítása. Műgyűjtő, 1972. 4. sz. 20—21. 317