A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Régészet - D. Matuz Edit: Rómer Flóris kéziratos hagyatékának Csongrád megyére vonatkozó adatai

Halálának századik évfordulójára Rómer Flóris kéziratos hagyatékának Csongrád megyére vonatkozó adatai D. MATUZ EDIT (Budapesti Történeti Múzeum) „A történetíró dolga nem csak mit talál elmondani, hanem semmit mit tud el nem hallgatni"

1 Rómer Flóris Ferenc (1815—1889) a magyar régészettudomány egyik megalapítója, a múlt század legjelesebb tudósainak egyike. 1815. április 12-én született Pozsonyban. 1830-tól a benedekrend tagja lett, Győrött, Bakonybélben, majd a pannonhalmi gimnáziumban tanult. 1839-től a győri gimnáziumban latint és természetrajzot, később (1845-től) a pozsonyi akadémián természetrajzot tanított, botanikával, geológiával, a régiségek felkutatásával és rajzolással-festéssel foglalkozott. 1848-ban fegyvert fogott a szabadságharc ügye mellett; a bukás után 8 é\i várfogságra ítélték, amiből 5 évet Bécs, Olmütz és Josefstadt börtöneiben töltött, 1854-ben amnesztiával szabadult. Három év múlva Kőszegen, majd Győrött folytatta tanári munkáját, járta a vidéket és érdeklődése — Ipolyi Arnold hatására is — egyre inkább a régészet felé fordult. 1860-ban jelentette meg első nagy művét, a „Bakony, természetrajzi és régészeti vázlat" címűt, amiért elnyerte az akadémiai tagságot. Megalapította a győri múzeumot és megindította a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek sorozatát. 1861-ben Pestre költözött, kinevezték a Királyi Katholikus Főgimnázium igazgatójává (1862). 1863-tól az Archaeológiai Bizottság előadója lett. 1866-ban jelent meg a régészettudomány első nagy összefoglalása a „Műrégészeti Kalauz, különös tekintettel Magyarországra", aminek kiadatása, az Őskori, ókori rész megírása Rómer nevéhez fűződik. Sokrétű tevékenységére szép példa az 1868-as év, amikor a februári és márciusi történelmi társulati üléseken tanulmányokat olvasott fel, április elején római sírokat ásott az óbudai téglavetők telkén, májusban Csanádon járt, hogy megtekintse a régi Szent Gellért-féle templom helyét. Az év során beszállíttatta a római feliratos köveket Óbudáról, régészeti ásatásokat vezetett Vaskúton, végigjárta az ÉNY-i országrészt, az Alföld nagy részét, Erdélyt és a Maros völgyét. Megindította az Archaeológiai Értesítőt, amit kezdetben a szerkesztés mellett döntően ő írt; megszerkesztette a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek IV. kötetét. Ekkor nevezték ki a régiségtan egyetemi tanárává. Ezenkívül részt vett régészeti és természettudományos gyűléseken, valamint számos cikket publikált különböző lapokban. 1869-től a Nemzeti Múzeum Régiségtárának őre lett. Külföldi útjai, jelentős ásatásai, tudományszervező, múzeumalapító ténykedése mellett életének jelentős állomása 1876-ban a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Anthropológiai Kongresszus budapesti megszervezése és a Comte Rendu köteteinek megjelentetése (Résultats Généreaux du Mouvement Archéologique en Hongrie, 1878). 1877-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki és ide is költözött. 1889. március 18-án halt meg. 1 Rómer F. Jegyzőkönyvek (továbbiakban Jkv.) 18. kötet 130. 31