A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Roboz István: Földreform és magyarság Csehszlovákiában 1918–1938

Jugoszláviában és Romániában radikális reformokra került sor. Jugoszláviában 1934-ig minden 50—300 hektárt meghaladó birtokot felosztottak, s mintegy 650 000 parasztcsalád jutott földhöz összesen 2,48 millió ha területen. Ez a reform a nagybirtokrendszert teljesen felszámolta. A második világháború előtt az 50 ha-t meghaladó gazdaságok az összterületnek csak 9,6%-át mondhatták magukénak, ennek is 1/3-a erdő volt.

4 Romániában az 1918. december 15-én kelt agrártörvénnyel megindult folyamat 6,3 millió hektár föld kisajátításáig jutott, ebből 3,5 millió ha-t juttattak 1,4 millió parasztcsaládnak. Végeredményként itt is visszaszorult a nagybirtok : a 100 ha-t meghaladó birtokok az összterület 27%-át, a szántó 14%-át bírták. A középbirtok szűk kategóriája mellett a kisbirtok vált általánossá.

5 Magyarországon a Horthyrendszer urainak sikerült elsikkasztani a földreformot, s a nagybirtokos osztály sajátosan erős társadalmi helyzete Lengyelországban is csak mérsékelt földreformot tett lehetővé. Mindkét országban a nagybirtok túlsúlya maradt a jellemző.

6 Csehszlovákiában a földreform jelentős földterületet, nagyszámú tulajdonost és igénylőt érintett. De miként a térség oszágainak mindegyikében, itt is sok megoldatlan problémát hagyott maga után. A csehszlovák agrárreform általános rendelkezései és eredményei A fiatal Csehszlovákia kedvező területi és gazdasági adottságokkal rendelkezett. Az úgynevezett történelmi tartományok (Csehország, Morvaország, Szilézia) koncentrálták a volt Monarchia lajtántúli iparának 70, némely iparág 80—85%-át is. A cseh és morva hegyek ipari nyersanyagokban gazdagok, a Cseh-medence és DélSzlovákia a mezőgazdaság számára nyújtottak jó terepet. Mindezek ellenére a fiatal köztársaságnak kezdettől fogva jelentős külső korlátozó tényezőkkel és belső feszültségekkel kellett megküzdenie. Ezek közül jelentős súllyal esett a latba a gazdasági tényezőket is magába foglaló kisebbségi-nemzetiségi igények megoldatlansága.

7 Csehszlovákiában, és elsősorban keleti területein, az agrárkérdés súlya alig maradt el a térség agrárjellegű országai agrárproblémái mögött. A regionális eltérések és a megoldások eltérései számos olyan ellentéttel voltak terhesek, amelyek végül jelentős mértékben hozzájárultak az első köztársaság bukásához. Az ország nyugati 4 u a. 274—275. 5 u a. 275—277. 6 u a. 280—281., 277—279. 7 Lengyel Gy. 1980. 3—4. Nemzetiségi megoszlás Csehszlovákiában 1921-ben: Összlakosság: 13 374 364 csehszlovák: 8 760 937(65,31%) német: 3123 568 (23,36%) magyar: 745 431(5,57%) kárpátukrán (rutén) 461 849 ( 3,45%) lengyel 75 853 ( 0,57%) zsidó 180 855 ( 1,35%) (A csehszlovák népszámlálási statisztika nem tüntette fel külön a szlovákokat, viszont a nemzetiségi területeken külön zsidó nemzetiséget kreált az izraelita vallásúakból.) 1931-ben a magyarok száma 691 223 (4,78%). Forrás: Mamatey-Luza 1980. Tabelle 1. 56. Szlovákia és Kárpátalja lakossága: csehszlovák rutén magyar német zsidó 1921 2032 313 458 128 738 527 150 206 149 637 1930 2 379 870 537 996 691460 160 767 156 464 Forrás: Tarján — Fali 1938. 27. 292