A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Huszka Lajos: A Szeged–szatymazi Gazdakör története II.

2) 6 db fényképráma üvegezve, 2 tablókép, 4 fénykép 3) 170 db különböző tárgyú könyv. A vezetőségi tagok előadták, hogy a feloszlatott gazdakörnek egyéb ingósága, valamint pénzkészlete nincs. A jegyzőkönyvhöz csatolás végett átadtak 2 db jegyző­könyvet, 1 db alapszabályt, 2 db egyesületi bélyegzőt. Előadják, hogy egyéb iratai a gazdakörnek a hadi események miatt megsemmisültek." A felterjesztett iratok tanulmányozása után a belügyminiszter a feloszlatott Szaty­mazi Gazdakör ingóságait a DÉFOSZ-nak adományozta. 1949. augusztus 6-án a gazdakör volt helyiségében Szűcs Ferenc közigazgatási vezetőhelyettes, Dobó Sándor, a helyi DÉFOSZ szervezet titkára, Makra Ferenc volt gazdaköri elnök jelenlétében, jegyzőkönyv felvétele mellett, az ingóságok átvétele megtörtént. 19 Összegzés 1880-as években Szeged-Felsotanyán a földművelők mezőgazdasági szaktudása alacsony szinten állt. A növekvő kereskedelmi igények miatt Szeged külterületén is a mezőgazdaságban fokozni kellett az erőfeszítéseket a belterjes gazdálkodás fejlesz­tésére. Ezen a vidéken a mezőgazdasággal foglalkozók egy részének önkéntes társu­lásakéntjött létre 1884-ben a Szeged-szatymazi Gazdakör. Milyen volt az intézményt létrehozó és fenntartó társadalmi rétegek összetétele? A mezőgazdasági munka megreformálására, iránymutatásra, az új módszerek általánossá tételére a helybeli, maradi gondolkodású módos gazdák maguktól nem szerveződtek volna. Ingatlanuk, pénzük volt. Fizetett vagy részes napszámosok, kapások, törpebirtokosok munkaerejének kihasználásával növelték vagyonukat. Munkát és szűkös kereseti lehetőséget teremtettek a rászoruló mezőgazdasági réte­geknek. A szatymazi szegényparasztságnak csekély vagyona nem adott tekintélyt, ön­bizalmat, de a mezőgazdasági kultúra terén szellemi és gyakorlati felkészültségük gyarapítására mindenkor készen álltak. A Szatymazon földterülettel, tanyaházzal rendelkező kispolgárság, értelmiség — vagyon és társadalmi rang birtokában — vállalkozott a nem könnyű feladatra. Nem riadtak vissza a tőkebefektetéstől a mezőgazdasági munka korszerűsítése érdekében. (Új gépek, vegyszerek, módszerek alkalmazása, nemes vetőmagok, gyümölcsfák, szolok, kiváló állatfajták beszerzése, tartása). Munkájukhoz a társadalmi körülmé­nyektől függően maguk mellé állították az új eljárásokra fogékony módos és kis­parasztokat. Az alapítók tudták, hogy a szellemi elmaradottság felszámolása nélkül a föld­művesek anyagi jólétének, a mezőgazdaság fejlődésének elősegítése lehetetlen. Ezért a gazdakör megalakulásától a felszabadulásig a társadalmi, mezőgazdasági és kultu­rális elmaradás csökkentése érdekében munkálkodott. A közművelődést és a mező­gazdasági szakértelmet egyidejűleg terjesztette. Gazdasági és kulturális egyesület­ként hosszú időn át a tanyavilágban egyetlen törvényes lehetősége volt a társadalom­politikai szerveződésnek. Az összejöveteleken terjesztették egymás között a mezőgazdaság különböző szak­ágaiban a korszerű tudnivalókon kívül az általános műveltséget. Ápolták az egymás 19 Uo. 6952., 7384., 7866., 6006/49. 1949. 266

Next

/
Thumbnails
Contents