A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Régészet - Vörös Gabriella: Hunkori leletek a Szeged–szőregi homokbányából

Rekonstrukciós elgondolásunk helyességét elsősorban a Hódmezővásárhely —Kopáncs—Csárpatelki úti temető 3. sírjának leletei igazolják.

17 A sírban talált mellékletek (korongolt szürke edény, pénz, fibula) és a csontváz tájolása alapján (fejjel DDNY-nak), a temetkezést biztonsággal sorolhatjuk a szarmata etnikumba. A férfit kettő, illetve két részből álló övvel temették el. Az egyik a derekán volt : 6 cm széles szíját bronz pálcákkal merevítették és ezüstlemezes csattal zárták. A másik lazán a csípőjén lógott, szíja végén a szoregivel teljesen megegyező típusú dísz lógott. A leletek helyzetéből nyilvánvaló, hogy a tarsoly (amiben a pénz, valamint a vas ár volt) és a vaskés az alsó övre voltak felerősítve, egy-egy szíj segítségével. Végeiket kis szíjvégek díszítették, melyeket valószínűleg másodlagos helyzetük miatt leltek meg az alsó lábszárcsonton. Párducz Mihály a temetőrészietet a 3. század legvégére korhatározta. Az oldalt lehajlított lábú bronz fibula párhuzamai azonban jóval későbbi korszakba is beillenék.

18 Számos olyan adatot találtunk tehát mégis, ami azt bizonyítja, hogy a későszarmata — hunkor időszakában új típusú, néha két csattal, szíjvégekkel felszerelt és „véretekkel" díszített övek jelennek meg az Alföldön. Vajon honnan származik ez a korábban itt ismeretlen viselet? A barbaricummal szomszédos Pannoniában a 4. század folyamán temetkeznek olyan övekkel, melyeknek jellegzetes „propeller" alakú díszei formai hasonlóságot mutatnak a mi nagyobbik szíj végünkkel.

19 A szíjvégek felerősítési módja viszont egészen más : itt a lemez közrefogja a szíj végét. A síregyüttesben szereplő koptató alakja és méretei (I. t. 1.) arra engednek következtetni, hogy eredetileg kétélű, nehéz vaskard is volt a sírban. Területünkön a hunkori szarmata, vagy germán férfiak sírjaiban találunk ilyen fegyvereket, de többnyire koptató nélkül, egyszerű fátokban.

20 Formájában a mienkhez közel álló koptatok gazdag hunkori sírokban fordulnak elő, gyakran aranyból, aranyozva, vagy ezüstből készítik, és nem ritka az ékkőberakásos díszítés sem.

21 Mivel egy tárgy funkciója rendszerint meghatározza a formáját is, nagy körben és nagy területen találhatjuk meg párhuzamait, Európa minden részén.

22 A sírban találtak két vastárgyat is, melyeknek rendeltetését nagyon rossz állapotuk miatt rendkívül nehéz volt meghatározni. (3. kép) Lekerekített végeik, szélességük és főként a keresztirányú farostok amellett szólnak, hogy eredetileg koporsókapcsok lehettek. A sírrajz alapján tudjuk, hogy a bolygatott sírban két darab volt, közvetlenül 17 Párducz M. 1942. 119—120. 2. kép, VIII. t. 18 Kulcsár Valéria a fibulákon belül a IV/2 csoportba sorolta ezt a típust. Provinciális készítmény, 4. századi. (Kulcsár V. 1982. 78.) Köszönöm, hogy széles anyaggyűjtésre épülő szakdolgozatát tanulmányozhattam, és eredményeire hivatkozhatom. 19 H. Bullinger, 1969. 67—68. Pl. Pécs, Zengővárkony, Ságvár. 20 Bizonyosan a szarmata etnikumhoz tartozott a Sándorfalva—eperjesi hunkori temető 5. sírjában nyugvó halott. Kardját fátokba bújtatva a vállához fektették. A tokot legalul keskeny vaspánt erősítette. (Vörös G. 1985. VI. t. 3., 9. kép) Endőd—Kocsorhegy 20. sír, (Juhász I. 1978. 92—93. 7. kép). Korai gepidának meghatározott Újhartyán lelőhellyel ismert lovassírban is előkerült egy kétélű nehéz kard. (Bóna I. 1961. 198—199. 1—2. kép) Etnikailag bizonytalan: Tápé—Malajdok В 5. sír (Párducz M—Korek J. 1946—48. LXIV. t. 18.), Tápé—Malajdok A szórványok (im. LXIV. t. 1, és 4.), Alattyán 13. sír (Kovrig I. 1963. XLV. t. 15. és 3. kép) 21 Pl. Érmihályfalván egy gazdag germán férfi sírjában talált kétélű kardon ezüstből készült koptató volt. (Roska M. 1930. 148. kép. 3.) Területileg legközelebbi párhuzamok a kiskunhalasi szórvány kardtokdíszek (Alföldi A. 1932. XXXIII. t.), Komárom (im. XXXII. t.), Blucina (Werner J. 1956. 22. t. 12a.), Mainz—Kostheim (Werner J. im. 55. t. 2.). 22 A nyugat-európai koptatok elterjedéséhez: Salin 1935. 105., ПО. 285—290. kép, 265—268. kép, 448. kép. A kétélű kardok elterjedéséhez: Werner J. 1956. 70. t., 3. térkép. 24