A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Nagy Zoltán: Franz von Querlonde jelentése a szegedi vár 1768. évi állapotáról és erődítési terveiről

hogy helyükön újabb katonai épületeket emeljenek. Szerencsére a háborús események a következő időszakban mind távolabb kerültek Szegedtől, s ezért a várost romboló elgondolásnak a végrehajtására nem került sor. Első pillanatra ésszerűnek tűnhet Querlondenak az a javaslata, hogy a Dorozsma és Tápé felé terjengő mocsarakat be lehetne és kellene kapcsolni az erődítmény sáncai körül futó vizesárkok rendszerébe, azonban nem kétséges, hogy ez nagymértékben útját állta volna az egyébként nem elsőrendűen hasznos területek termékennyé való tételéhez. A Wettstein-és Mengucci-féle tervek, amelyek az 1770-es évek derekán készültek,

30 azt igazolják, hogy Querlonde javaslatait csak kismértékben vették figyelembe. Ezek a tervrajzok ugyanis továbbra is csak a váron belüli épületek kijavítását, átalakítását, s főképpen a tiszai oldali kortina, az ún. Mária Terézia kapu, s a hozzá kapcsolódó kazamatasor megépítését,, a vár körüli védőművek korszerűsítését, valamint a külső erődítmény korábbi állapotához igazodó felemelését és megerősítését szemléltetik. Ebben a fejezetben Querlonde még több rendkívül érdekes, a városfejlődés szempontjából igen figyelemreméltó javaslatot is tett. Az egyik ilyen javaslata, s talán éppen ez a legfontosabb és legkorszerűbb, amelyben a város talajszintje feltöltésének a szükségességére hívja fel a figyelmet. A feltöltéshez, elgondolása szerint könnyűszerrel és csekély költséggel fel lehetett volna használni a vizesárkok mélyítéséből és szélesítéséből nyerhető földmennyiséget. A feltöltéshez még nagyobb földmennyiséget szolgáltathatott volna a másik, ugyancsak rendkívül érdekes, bár helyes voltát erősen vitatható, hajókikötő és víztároló létesítésére irányuló javaslata. Jelentésében több alkalommal is hangsúlyozza a Tisza folyó védelmi és közlekedési, kereskedelmi fontosságát. Szeged gazdasági, főképpen kereskedelmi szempontból való elsőrendű szerepét, s természetesen a Tisza fontosságát nagymértékben növelné, „ha a Dunához vezető összekötő csatornával látják el : így ezt a hajózást a Drávába, sőt még a Szávába is át lehetne vinni a Drávának a Szávába folyó másik összekötő csatornája által". A szegedi erőd pedig alkalmas lenne nagy raktárak építésére is, amelyekből az egész délvidéket el lehetne látni mindenféle áruval. Olyan, szinte korát megelőző gondolat ez, amelynek terve még Vedres István elképzelésében is megvalósulatlan vágynak bizonyult.

31 Elgondolása szerint a vár keleti oldala, nevezetesen az ekkor már épülő kortinája és a Tisza közötti térség kiásásával kitűnően védhető kikötőt lehetne létesíteni. Az innen származó földmennyiség könnyen felhasználható lenne a város talajának a feltöltéséhez. Ami pedig a kikötő állóvizét illeti, az megfelelő csatornák és tárolómedencék létesítésével a tiszai rondellában ekkor már készülő vízemelo szerkezetnél jóval célszerűbben, nagyobb mennyiségű, tisztább és egészségesebb vízzel szolgálhatná a vár és a város vízszükségletének a kielégítését. Egyelőre ismeretlen, hogy a bécsi Haditanács milyen álláspontra helyezkedett ezekkel a tervekkel kapcsolatban. Nagyon valószínű, hogy ezeknek, s különösen a víztároló céljait is szolgáló kikötő tervének a megvalósítása már anyagi okoknál fogva sem jöhetett számításba. Ami pedig a Querlonde javasolta nagyerőd megépítését illeti, a hadmérnöki tervek tanúsága szerint azt eltúlzottnak látták. Egyébként pedig a török hatalomnak már az ország határain túli hanyatlása sem indokolta a délvidéki nagyszabású hadi készültség fenntartását, s az itteni várak és erődítmények további megerősítését. Ez a Pintershofen 1765. I. és Pintershofen 1765. II. Wettstein 1774—1775., Mengucci 1775—1776. 163