A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Nagy Vera: A mindszenti takácsmesterség

1927-ben egy vidékről jött segéd mutatta meg, Csorba Pál mindszenti takácsnál. Varga Ferenc munkái között látható, aki ott tanult. Rozmaringos: felépítése a fogasötöshöz hasonló, két szélén szélesebb színes csík, ezen belül egy-egy fogazott csík, közepén két keskenyebb csík fogja közre a rozmaringos mintát, amelyben több fehér és színes fonalat fogtak össze, és lazán összesodorva két sorban beszőtték. Ügyesen egymáshoz illesztve a két sort, fekvő V alakokat mutat. Míg a hármasfogassal vagy a sima pántlikacsíkokkal kisebb darabokat, például szakajtóruhát díszítettek, addig a szélesebbekkel törülközőket, sütőabroszokat. A legszélesebb csíkminta a derékaljakra került úgy, hogy a 4 m hosszú anyagra általában tíz, több csíkból álló minta került, egyenlő távolságra elosztva. Ezek a minták különböző vastagságú csíkok variációiból álltak, elnevezéseik pedig a következők : csongrádi, kishármas, nagyhármas, ötös, hetes, ökörszemes, hasított, Jóska csík. A felsorolt díszítési módok nem csak a mindszenti takácsok munkáira jellemzők. Hasonló textileket találunk Szentesen, Hódmezővásárhelyen és a környék más helységeiben is. Míg azonban az említett két városra vonatkozóan, bár korábbi időkből, még egy szövési díszítőeljárás, a szedettes készítése fellelhető, addig Mindszenten a hagyományos díszítésben nem ismert, a ma élo takácsok nem tudnak róla, hogy ilyen minták készültek volna valamikor. Figyelembe véve a mesterség több évszázadra visszanyúló múltját, valamint azt, hogy a környékben alkalmazták ezt a díszítőtechnikát, itt sem zárható ki hajdani megléte. További kutatás esetleg hozhat eredményt erre vonatkozóan. Ma Korom János sző a faluban szedettes mintákat, Ő azonban a 20-as évek elején tanulta egy békéscsabai szövőnőtől. Kurucz János 1928-ban készült törülközőjén látható még szedettes minta, amellyel a feliratot szőtték. A piros, rozmaringos csík fölé így jegyezte fel a következő szöveget : „Kurucz János takácstanonc 1928". Csorba Pálnál segédként működő kunszentmártoni legénytől tanulta el. A hagyományos mindszenti takácsszőttesek díszítőmintáinak uralkodó színe a piros, mellette előfordul, de ritkább a kék. Ezt a jellemzőjét mindvégig megtartotta, bár a 30-as évek végétől néha színesebb csíkozás is előfordult. A törülközőket a csíkokon kívül rojtok díszítették, amiket általában a takácsok feleségei kötöttek a láncfonalak összecsomózásával. Termékek, felhasználás, értékesítés A hagyományos vászonneműket az 1940-es évekig szőtték a mindszenti takácsok. Ezek a paraszti háztartásokban használatos fontosabb ruhafélék voltak, amelyekből a legszükségesebbeket a lányok stafírungjához igyekeztek összegyűjteni szegényebb helyeken is. Századunk első felében egy-egy parasztlány stafírungja a következőkből állt: 1—2 db sütőabrosz 4—6 db törülköző 4—6 db szakajtóruha 2—4 db lepedő 2 db derékalj 4 db konyharuha 4 db pohártörlő Az egy-két darabos eltéréseket a vagyoni helyzet határozta meg. A konyharuha és a pohártörlő csak a 20-as, 30-as évektől vált részévé a stafírungnak, polgári hatásra. Korábban erre a célra elszakadt törülközők, lepedők stb. darabjait használták. 114