A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Vörös Gabriella: Települések Csongrád megyében az 1–5. században (Lelőhelykataszter)

leges meglétére már korábban is felhívtuk a figyelmet, a több telepen is előforduló nagy kör alakú árkok kapcsán (33., 35. lh.).

58 A szarmata telepek leginkább ismert földbemélyített objektumtípusa - amely szinte minden lelőhelyen előfordul - a különböző alakú, méretű, rendeltetésű gödör. Kataszterünk adatai 41 lelőhelyen rögzítették előkerülésüket. A gödröket két nagy csoportba szoktuk osztani: szabályos, tehát gondosan kialakítottakra és szabálytalan, alig meghatározható formájúakra. A szabályosak többsége az ún. méhkasalakú, de előfordulnak hengeresek is. Mivel ezeket a gondosan kialakított gödröket bizonyosan tárolásra használták és természetesen föld feletti részük is volt - kúposán kialakított tető - helyesebb, ha a néprajzból kölcsönvett terminológiával veremnek nevezzük.

59 A vermek mérete is meghatározott volt, de ezeket a felszín kopása miatt ásatásainkon soha nem tudjuk rögzíteni. Annyit tudunk, hogy a szájuk szabályos kerek volt, a felszín alatt kiöblösödtek, aljukat vízszintesre alakították ki. A korábbi szakirodalomban csonkakúp formájú gödrökkel is találkozunk (21., 22., 27. lh.), azonban nagy valószínűséggel eredetileg ezek is méhkasalakúak lehettek. Szinte bizonyos, hogy a felszín erős kopása miatt figyelhették meg az ásatok már csak a kiöblösödés alatti szűkülő, valóban csonkakúp formájú részt. A vermeket attól függően, hogy milyen talajba mélyítették, és hogy minek a tárolására használták, esetenként kitapasztották (26., 31. lh.), akár ki is égethették (27. lh.). A lefedés nyomát gyűjtőterületünkön csak egyetlenegy helyen találtuk meg: a meredek falú, kitapasztott verem aljának közepén kibontott karólyuk szerint egy középen levő karóhoz rögzített könnyű kúpos teteje lehetett (26. lh.). A tárolásra szánt termény elhelyezését ebben az esetben nem zavarta a középen álló cölöp. Az esetek többségében azonban a tárolást öblös, 30-40 literes edényekben oldották meg.

60 Két lelőhelyen figyelték meg, hogy a verem száját az egyik oldalon kicsit kiszélesítették, valószínű azért, hogy a lejárást megkönnyíthessék (31. és esetleg a 6. lh.). A verem kúpos elzárására utaló, ferdén szabályos rendben levert karók lyukait H. Vaday Andrea Szolnok megyei településrészlet két vermének nyílása körül figyelte meg.

61 A szabálytalan formájú gödrök mérete nagyon eltérő: előfordulnak apró, alig a feltárási szint alá mélyülő és hatalmas, mély gödörrendszerek is. Rendeltetésükkel kapcsolatban sokszor csak sejtéseink vannak, valószínű, hogy többségük agyag és homokkitermelésre szolgált. Megfigyelhető volt, (31. lh.) hogy a bányákat a falu már elhagyott részén alakították ki. A lakóhelyek elmozdulását, lassú vándorlását éppen ezek a megfigyelések bzonyítják. Ezért alakulhattak ki a hosszan elnyúló nagy települések, elsősorban a folyók, vízjárta helyek magaspartjain. Aligha vitatható, hogy a szarmata kor kutatása máig elhanyagolt területe hazai régészetünknek. Ráadásul a telepkutatásra és feldolgozásra a szarmata koron belül is az átlagosnál kevesebb törődés és figyelem jutott. További probléma, hogy a kutatás s* Vörös Gabriella 1983.144., Vörös Gabriella 1989. 21-22. 39 A Kárpát-medencében a méhkasformájú vermek a 19. század végéig megtalálhatók. A néprajz pontosan ugyanezt a típust körteformájúnak nevezi. Füzes Endre 1984. 93-130. 60 A dél-alföldi tárolóedények kimerítő elemzésével legutóbb Kőhegyi Mihály foglalkozott. 1971. 279-280. 61 H. Vaday Andrea - Vörös István 1980.117. XIII. t. 2. 92