A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Hajdú Zsigmond: Megjegyzések régészetünk mai állapotáról

nie. Amikor nekifeszül ennek a kőnek, akkor az a másik a lelkéről legördül. Ilyenkor mindig van egy rövid pillanat, amíg az egyik teher tűnőben van, de a másik még nem foglalja le teljesen. Ebben a röpke pillanatban valami furcsa mámorító érzés szokta eltölteni. Néha még álmodott is... egyszer eljött hozzá Prométheusz és Odüsszeusz... nem szóltak semmit, csak nézték őt... Prométheusz oldalán nagy véres seb éktelenkedett, de az arca kemény és mozdulatlan volt... nem látszott rajta a fájdalom... Odüsszeusz távolabb állt... ruhája vizes és szakadt... szakálla, haja borzas... arca szomorúnak látszott... de a szeme így is élénken csillogott... ő pedig arra gondolt, hogy mi lenne, ha egyszer ők hárman újra kezdhetnék együtt: ő a szívósságával, Odüsszeusz a maga mindenre kíváncsi, kísérletező kedvű, leleményes természetével, Prométheusz a szentségtörő tettekre kész konokságával... nekivágnának együtt a világnak... Sziszüphosz megfeszíti izmait és a kő lassan megmozdul... IRODALOM a. A gondolatmenetet inspiráló művek Albert Camus: 1990 Sziszüphosz mítosza. Válogatott esszék és tanulmányok, Budapest Max Weben 1970 A tudomány mint hivatás (tanulmány). (In: M. Weber: Állam, politika, tudomány. Válogatott tanulmányok Budapest b. A tudományelméletre vonatkozó művek Peter Winch 1988 A társadalomtudomány eszméje és viszonya a filozófiához. Budapest R.G. Collingwood 1987 A történelem eszméje. Budapest Kari R. Popper 1989 A historicizmus nyomorúsága. Budapest Kelemen János Tudományelmélet: programok és módszerek (tanulmány) (In: BUKSZ 1990. 2. szám) EINIGE BEMERKUNGEN ÜBER DEN HEUTIGEN STAND DER ARCHÄOLOGIE Hajdú Zsigmond Mit der vorliegenden Arbeit will der Verfasser zur beruflichen Selbstprüfung der jungen Archäologen beitragen. Durch den leicht ironischen und mythologischen Ton werden die Anomalien, die in der Zukunft verändert werden müssen, bezeichnet und nicht genannt. Nach der Meinung des Verfassers liegt der Grund der an die Oberfläche kommenden Erscheinungen daran, dass sich die Archäologie als Disziplin nicht in ihrem offenen, kontinuierlich getriebenen, begrifflichen Zustand vorstellen will, sondern die als Quelle dienenden Gegenstände -oft eigengesetzlich- mit einer, die Begriffe ersetzenden Rolle ausgestattet werden. Das ergibt die starren und häufig inkonsequenten Terminologien, d.h. die unklaren, auch mehrere Bedeutungen tragenden Begriffe m der Nomenklatur und die 705