A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Révész László: Voltak-e nagycsaládi temetői a honfoglaló magyaroknak?

A férfiak felszerelésében, fegyverzetében nem tudunk különbséget kimutatni (legfeljebb a díszes szablyák hiánya lehet az). Sírrablással e csoportoknál nem találkoztunk. Bár a folyamatban lévő antropológiai vizsgálatok még némiképp módosíthatják eredményeinket, a leletanyag alapján úgy tűnik, hogy a temető használatát az első tömb népessége kezdte meg. A sírok elhelyezkedésén túl erre utal az a tény is, hogy zömmel innen kerültek elő az archaikus, talán még Etelközben készült tárgyak: A 11. sír veretes tarsolya (3. kép) és szaltovói típusú, markolattüskés szablyája (4. kép), valamint a 49. sír csótárdísze (5. kép). A temető északi peremén összezsúfolódott második tömb népessége mindenesetre nem sokkal később, talán már a 10. század második-harmadik évtizedében melléjük telepedhetett, s a továbbiakban egymás mellett, egymással párhuzamosan használták a temetkezési helyet. Utóbbiak talán még kissé tovább is, halványan talán erre utalnak a 10. század közepe tájára keltezhető tárgyak, mint pl. a 73. sír pödrött végű karperece.

10 Úgy vélem, ugyanerre az időszakra datálhatjuk a 47. sír poncolt, lemezes, mitikus áílatalakot ábrázoló hajfonatkorong-párját is.

11 Mint már említettem, a férfiak viselete, fegyverzete teljesen egységes, s a női viselet eltérései is csupán árnyalatnyiak. Ez a két népesség temetőn belüli szétválasztásához elegendő, eltérő eredetük feltételezéséhez azonban semmiképp sem. Az bizonyosnak tűnik, hogy a temetőben mindenkinek megvolt az előre kijelölt helye. A rangos férfiak temetkezését körülvevő női, gyermek és szolgasírok alapján azonban úgy vélem, nem sírsorokkal, hanem - esetleg több sort magukba foglaló sírcsoportokkal kell számolnunk.

12 A férfi (harcos!) sírok túlsúlya már sejteti, hogy tisztán vérségi alapon szerveződött közösségről itt nem nagyon lehet szó. Ezt még alátámasztja az is, hogy a női sírok döntő többsége két rétegbe - előkelő, gazdag mellékletűek és szolgák - sorolható, s alig találunk olyanokat, akik e kettő között állnának, s a közrendű harcosok mellé illenének. A 19 sírós, egyetlen sorból álló karosi III. temetőben szintén a sor északi vége felé helyezkedett el a 11. (vezéri) sír. (2. kép) A „bal szárnyon" csak néhány szegényes mellékletű férfi, női és gyermek temetkezést figyelhettünk meg. Az íjas, tegezés, baltás harcosok a sor középső harmadában, jórészt egymás mellett nyugodtak (14., 13., 10 E tárgyat kutatásunk Szőke Béla 1962. 95-96, nyomán a 10. század utolsó harmadára keltezi, véleményét átvette Fodor István 1973. 34. is. Ha e datálást kissé késeinek tarthatjuk is, valószínűi, hogy használatukkal csak a 10. század második harmadától számolhatunk. Pödrött végű karperec felbukkan a bezdédi temetőben is: Jósa András 1896. 405-406. A keltezés kései voltát megkérdőjelezi Dienes István 1964. 37. a karancslapujtői és az orosházi I. temető kapcsán. Az utóbbiban ilyen karperec Provance-i Hugó és II. Lothar pénzével együtt került elő (93M7). Aldebrő-Mocsáros 20. sírjában Provance-i Hugó (926-45) érméjének társaságában látott napvilágot. Ugyanitt a 13. sírban vékony, sodrott, spirális végű karpereccel együtt szerepel: Szabó János Győző 1963. 105-106; az utóbbi datálásáról Szabó János Győző 1978-79. 64-67. A szeged-bojárhalmi sírban kígyófejes karperec is volt a pödrött végű mellett. Az említett karperectípusok nem jellemzők a honfoglalók első generációjának leletanyagára. A pödrött végű pántkarperecek kronológiája kidolgozásra vár. 11 Révész László 1989-90. 22-51. E tárgy legjobb párhuzamaiként az aldebrő-mocsárosi temető 20. sírjában előkerült hajfonatkorongok szolgálnak (közöletlen, Szabó J. Gy. ásatása). Lásd 10. j. Pödrött végű karperec kísérte a karosi III. temető 5. sírjának hasonló korongját is. (Közöletlen, a szerző ásatása) A tárgytípus feldolgozását egy következő munkámban szeretném elvégezni. 12 A gyermeksírok a bashalmi I. temetőben is a sírsortól nyugatra vannak: Dienes István 1956. 245278., a sándorfalvi temetőben annak délnyugati részén: Fodor István 1985. 17., az algyői temetőben a női sírok délről, keletről és északról fogják karéjba a férfisírokat: Kürti Béla 1983. 323-347. 618