A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Révész László: Voltak-e nagycsaládi temetői a honfoglaló magyaroknak?

latcsont, kauricsigák, füles gomb, ezüst dirhem, ezüst huzalgyűrű, 10. sír: állatcsont, bronz csat, vas kés). E tömb másik csoportját az 52-61. sírok alkotják, két sorba rendeződve. A vezéri sírt (52.) keletről női és gyermek sírok fogják félkörbe. Közülük az 54. a szántás során elpusztult (az 55. szintén, ennek a nemét sem tudjuk megállapítani, mert csak a ló mellső lába maradt meg belőle), az 58. idős nő (házi szolga?) egyetlen tehéncsontot tartalmazó sírja volt. Az 53. és az 56. sírban elhantolt előkelő asszonyok veretes csizmát viseltek, s rozettás lószerszámuk volt. E csoportot északon az 59-61. sírok zárják le. Bennük íjas, tegezés, lovas harcosok nyugodtak, kettőnek (60., 61.) veretes öve is volt. E tömbbe tartozott még a két sírpár (13., 16. és 49., 50.), valamint a magányos 51. sír a többitől kissé északra. E közösség némiképp leletanyagában is eltér a következőtől. A sírok mellékleteként csak itt találtunk pénzeket (11 arab dirhemet és 33 ny-európai veretet). Ugyancsak itt kerültek elő - négy sírból - rozettás lószerszámveretek. Változatos formájúak a női csizmák veretei, az előkelő férfiak szablyáját pedig palmettás lemezzel ékesítik (11., 50., 52. sírok). E tömb esetében előfordul a sírrablás is (16., 49., 50. sír), ami a másikban ismeretlen. Úgy tűnik, még a lóállományban is kimutatható bizonyos elkülönülés: a tárgyalt sírokban jellemző az idős (10-17 éves) lovak előfordulása (9., 52., 54., 49., 50., 51., 59. sír), mely a másik közösségnél csak egy alkalommal mutatható ki (35. sír). A temető két nyugati típusú lova is innen került elő (51., 59. sír).

9 A második tömbbe sorolható sírok (14., 17-48., 62-73.) a domb északi lejtőjén, némelyek szinte a domb lábánál feküdtek. A legrangosabb férfiak sírjától keletre itt is női, gyermek és szolga sírok alkotnak félkört. A 29. sírban nyugvó előkelő (tarsolylemez, veretes öv és lószerszám) szomszédságában rangos nők (27. sír: veretes csizma, 25. sír: gyöngydíszes süveg, veretes kantár), gyermekek (21., 22., 24., 28., 48. sír) és szolgák (23., 26., 44., 46. sír) temetkezései láttak napvilágot. Hasonló a helyzet a 41. sír (veretes tarsoly, szablya) esetében is. Körülötte női (32., 40.) és gyermek (17., 31., 39., 42.) sírok feküdtek. A harcosok e csoportoktól délre (14., 18-20. sír) és északra (33-36., 63. sír) leltek nyugvóhelyet. Talán egy megkezdett, de valami miatt „férfi nélkül maradt" csoportot jeleznek a 45., 47., 72. és 73. sírokba temetett igen rangos nők. Sírjaik a temető használatának utolsó fázisára datálhatok. A temető északi peremén kizárólag igen szerény mellékletű sírokat találtunk (64-71.) E tömb emlékanyagából - mint már említettük - hiányoztak a pénzek és a rozettás lószerszámveretek. A rangosabb nők ehelyett levélalakú véretekkel ékesített kantárt használtak (25., 47. sír). Viseletükben feltűnnek a lemezes hajfonatkorongok (47., 72. sír), az elhegyesedő végű huzal-, valamint pödrött végű karperecek (32., 72., 73. sír). Csizmájukat egyszerű félgömbfejű ezüst szegecsekkel díszítik. Az előzőnél itt jóval több az egyszerű mellékletű, vagy épp melléklet nélküli, s a gyermek sír (ez utóbbi magyarázható azzal, hogy a domboldalon, ami kevésbé kopott, mint a tető, jobban megmaradtak a kevésbé mélyre hantolt gyermek sírok is). 9 Vörös István 1988. 617