A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Veszprémy László: A magyar honfoglalás útiránya és középkori elbeszélő forrásaink (Történeti kutatás, filológiai kontroll)

goztatott elvárást, hogy megbízható források alapján a történelem valószerű változatát örökítsék meg. Emlékezhetünk, Anonymus is, aki oly bőven merít a szóbeli hagyományból, az általa megbízhatatlannak ítélt értesüléseket az álmok és hazugság vilá-gába utalja. Utolsóként említünk meg két érdekes, noha forrásértékét tekintve megkérdőjelezhető, 15. századi híradását. Laskai Osvát első Szent István-sermójában Álmos halálát Titelhez köti (mint írja: „... és Álmosnak nevezték azt is, aki a hunok nagy-számú sokaságával másodszor is kivonult Pannoniába és Titel mellett megölték"). Laskainál semmi nyomát nem találjuk Anonymus ismeretének, noha Titel nevét csak tőle vehette volna át, de a hunok emlegetése, Árpád első fejedelemként való megne-vezése nem a Névtelentől ered. Jakob Unrest német nyelvű krónikájában Álmosnak harcban való elestéről tudósít, meglehet saját kombinációja eredményeképpen.

15 Röviden áttekintve: - valóságtartalmától függetlenül az elbeszélő szövegek megkülönböztetik az ungi és az erdélyi honfoglalás útirányát, - a filológusok Domanovszky Sándor óta az erdélyi útvonal szövegezését tartják a régebbinek, - ha valóban az erdélyi útvonal hagyomány a régebbi, választ kellene találni, hogy miért találták kizárólagosan az erdélyi útvonalat megörökítésre méltónak, - s végül kérdéses, hogy miként kapcsolódott az erdélyi hagyomány Árpád személyéhez, vezető szerepéhez. Végezetül egy kitérő: utoljára Prinz Gyula foglalkozott a Kárpátok korabeli természetföldrajzi viszonyaival, lényeges szempontokat vetve fel a honfoglalás útvonalaival kapcsolatban is.

16 Nem lenne lényegtelen, hogyha a honfoglaláskori történeti-régészeti kutatások erre az aspektusra is kiterjednének. Témánk, mint láttuk, érintkezik a magyarok morvák elleni hadjáratának a kérdésével. Korábban már mások, így Senga Toru, Kristó Gulya is felvetette, hogy a magyar-morva összecsapás színtere inkább délebbre keresendő a mai Szlovákia területénél vagy annak környékénél.

17 A hazai krónikák - eszerint - a történeti Moravia, illetve az ungi útvonal hatására kereshették az összecsapás színterét északon. A probléma megoldásához közelebb vezetne az ún. Nagymorávia kérdés tisztázása, ami azonban jelenleg még messze van a kívánatos letisztult állapottól. A kérdéskör tárgyalását igen megnehezíti, hogy a kutatás polemikus hangnemben, az általánosságok szintjén folyik, s ennek során a szükséges óvatosság és mértéktartás híján kellő megalapozottság nélkül hangzanak el kategorikus végkövetkeztetések. A megoldáshoz nyilvánvalóan a történeti és régészeti megfigyelések aprólékos egybevetése, a forrásoknak a Dunától északra fekvő Moráviával való szembesítése vezethet el. (így például Charles Bowlus a hagyományos Moráviáról tudomást sem vesz.) Újabb források bevonására alig történt kísérlet, pedig a Magne Moraviae Fontes Historici kötetei ellenére az egyértelmű és hasznosítható forráshelyek száma igen alacsony.

18 Úgy tűnik, 15 Armbruster, Adolf 1974.485. 16 Prinz Gyula 1938(?) 185-6. kritikája Glaser Lajos 1940. 17 Senga Toru 1983. 335-343., Kristó Gyula 1980.161-164. A „Nagymorávia" kérdés átértékelésének kedvező fogadtatására Bogyay, Thomas 1982. 18 Fontes 1966-76. 556 •