A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Kiss Gábor: A Szombathely–Kőszegi úti avar lovassír (A késő avarkori négy-, és ötkaréjos lószerszámveretek)

nagyméretű négy, ill. ötkaréjos lószerszámveretek divatjának kora a későavarkor 2. generációjának ideje (SPA II. időszak). 4. A későavarkor harmadik generációjának elején (SPA III. időszak eleje) a nagyméretű négykaréjos véretekkel díszített fejzők váltak divatjamúlt holmikká és helyüket a vadkanfejes véretekkel ékített lószerszámok kezdték átvenni. A megjelenő új fejzők nagy vadkanfejes veretei mellett, a pofaszíjakon néhány esetben még ott találjuk a kisméretű, négykaréjos véreteket (Celarevo 5, Celarevo 247.). Másodlagos felhasználásban öt esetben találkozunk karéjos lószerszámverettel. Két esetben az övet díszítették velük

55 (Mosonszentjános 267/a, Nővé Zámky 447.) Mindkét sír kora a későavarkor második generációjának ideje (SPA II. időszak). A másik három esetben a gyöngyök közé fűzve, női ékszerként viselhették őket

56 (Gátér 149, Gátér 277, Szentes-Nagyhegy 162.). E temetkezések kora a későavarkor harmadik generációjának ideje (SPA III. időszak) lehet, amelyet alátámasztani látszik a belőlük napvilágra került négykaréjos veretek gyenge kivitele is. Mindezek alapján a Szombathely-Kőszegi úti lelet darabjai egy lovassírból származnak, pontosabban a ló koponyájáról, lévén valamennyi, a párhuzamok alapján fejző díszítésére szolgált. A meszesgödör tehát (ha különösebben nem kutattak a lócsontváz többi darabja után) egy későavarkori lovassír lovának koponyáját bolygatta meg. A rozsdás vaszabiára nemigen lehettek tekintettel. Az a tény azonban, hogyha hiányosan is, de csak a fejző díszei kerültek múzeumba, mindenféle egyéb más darab (pl. szügy- vagy farhámveret, öweret, stb.) nélkül, azt sejteti, hogy a sír többi része nagy valószínűséggel még érintetlenül pihen.

57 A kérdés csupán az hogy hol! A fejző rekonstrukcióját külön rajzon mutatjuk be

58

. (9. kép) Összefoglalás A szombathelyi Kőszegi úton napvilágra került darabok tehát egy későavarkori lovassír lovának fejzőjéről valók. Készítési idejüket, Ш. felszerelésüket a párhuzamok alapján a későavarkor közepére, az avar öntőművészet virágkorára, tehát pontosabban a 8. század ötvenes, hatvanas éveire tehetjük. Az analóg darabokat figyelembevéve nagy valószínűséggel a mai Ny-Szlovákia területén önthettek őket, onnan kerültek aztán kereskedelmi úton, vagy gazdájukkal együtt ide, a Kisalföld déli felére. Tekintve a veretek kopottságát, bizonyára hosszabb ideig használatban voltak, és így aligha kerül55 Mosonszentjános 267/a: Tomka Péter szíves közlése., Nővé Zámky 447: Őilinská, Zlatá 1966,88. 56 Gátér 149: Kada Elek 1906. 145., Gátér 277: Kada Elek 1908. 336., Szentes-Nagyhegy 162: Vörös Gabriella szíves közlése 57 A hasonló érintetlen sírleletek lófejzőinek veretszámát alapul véve felmerül annak lehetősége, hogy a találók a leletet megfelezték, ugyanis csupán egy darab nagy veret, egy darab kisszíjvég, stb. jutott a múzeumba. 58 A rekonstrukció elkészítésénél a párhuzamok mellett segítségünkre voltak a véretekben talált szegecsek is. Mivel a nagyméretei és a kisméretű merevesüngős példányban levő szegecsek kétszer olyan hosszúak (13 mm) mint a többi kisméretű darabban levőek (6-7 mm), joggal feltételezhetjük, hogy ezek nyilvánvalóan a szíjak kereszteződésében voltak. A fejző pofaszíjának vastagsága egyébként 2,5-3 mm, szélessége pedig 19-20 mm lehetett. 441 I