A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Fejér Gábor: Népvándorláskori fakoporsók Eurázsiában

rosszékeken és asztalokon ugyanebből a korból.

117 A korai norvég templomi padok szolgáltatnak néhány további szerkezeti érdekességet; ezek a csapos beeresztés és az egyszerűen elmentén illesztett alkatrészelemek mindössze faszeggel kávaszerkezetté történő egyesítése.

118 A ládák egy - általam ismert - szűk csoportján a sarokkötést látszólag eltérő módon oldották meg. Ilyen például a St. Denis-i apátság 1200-1250 között készült ládája,

119 egy 1400 körűire datálható vesztfáliai láda,

120 s egy datálatlan német, K. Csilléry Klára szerint ásztalosszerkezetű darab.

121 Mindegyiken mind az oldallapok, mind pedig a fenéklap esetében a csomópontot dús derkoratív vasalás fogja össze. Szintén vasalt sarokkötésű ládák láthatók két, a 15. század derekáról származó táblaképen, az Evagationes Spiritus címűn, és a Szent Miklós oltárnak a Szent Miklós szobor megvesszőzését ábrázoló jelentén.

122 Szintén vasalt az egykorú káposztafalvi láda.

123 Az ábrázolások azonban - bár részletes szerkezeti rajz egyikről sem áll rendelkezésünkre - azt sugallják, hogy a vasalásnak hiba lenne túlzott szerkezeti jelentőséget tulajdonítani. A St. Denis-i és vesztfáliai ládák esetében inkább a díszítő igény lehetett hangsúlyos szempont, annál is inkább, mert az ábra alapján nem lehet kzárni, hogy a fa alkatrészelemek fakötéssel is csatlakoznak egymáshoz, amit a korábban említett analógiák is alátámaszthatnak, s amint az a hivatkozott német láda szöveges ismertetésében szerepel is. A festményeken ábrázolt ládák vasalásai pedig méretüknél fogva alkalmatlanoknak kellett lenniük a szerkezeti kötőelem szerepének betöltésére. Egyébként ez utóbbiakkal formai megfelelést mutató, vasalatok nélküli ládák is ismertek: a 15. századból Tirolból,

124 amely jól láthatóan fecskefarkas sarokkötéssel készült, s egy németországi asztalosműhely-ábrázolásról.

125 Talán a káposztafalvi az egyetlen olyan általam ismert láda, ahol a kötésben a vasalás lényegesebb szerepet játszhatott. Úgy tűnik, a vasalt ládák az ismert darabok kisebb hányadát alkotják, s rendkívül figyelemre méltó, hogy a vasalást egyéb bútorformákon egyáltalán nem alkalmazták; annak szerepe jóformán kizárólag a zárakra és pántokra korlátozódott. Meg kell jegyezni továbbá, hogy egy 19. század eleji magyar menyasszonyi láda általam irányított kormeghatározó restaurátori feltárása során éppen a fém kötőelemek bizonyultak másodlagos, szakszerűtlen beavatkozásoknak.

126 Ezek alapján hajlok arra, hogy a vasalásokat dekoratív díszítőelemnek tekintsem, vagy inkább a használat során indokolttá váló szerkezetmegerősítésként fogjam fel. Mindkét következtetést tények támasztják alá. A vályú115 Kaesz Gyula 1978.195. ábra 116 Kaesz Gyula 1978. 205. ábra 117 Hunt, John é. n. 13., 14., 16. táblák 118 Vinje, Vos, 12. század. Historical Museum University of Bergen MA 317., Rennebu, Trondelag, 13. század. Historical Museum University of Bergen MA 40. 119 Vadászi Erzsébet 1987.46. 60. ábra 120 Vadászi Erzsébet 1987.54. 69. ábra 121 K. Csilléry Klára 1951. XXXI/1. tábla 122 Közli Vadászi Erzsébet 1987. 212.14.ábra és 220. 23. ábra 123 Kovalovszky Júlia é. n. 56. ábra 124 Vadászi Erzsébet 1987.55. 71. ábra 125 A Mendel-kézirat ábrája 1425-ből. Közli: Windrich-Graetz, Franz 1982. 256. 220. ábra. 126 Fejér Gábor 1987. 414 i