A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Fejér Gábor: Népvándorláskori fakoporsók Eurázsiában
elem alkotta, fenéklapját pedig 3. A fenéklap elemei elmentén illeszkedve faszegekkel rögzülnek egymáshoz, az oldallapok pedig l-l csapfoggal. Jól láthatók viszont az oldalfalak felső élében elhelyezett faszegek vagy furataik, melyek a tetőlapot rögzítve a korpusz állékonyságát biztosíthatták. Az oldalak és a fenéklap között azonban semmiféle szerkezeti kapcsolat nincs. Mindkét bemutatott tárgyat alátétfákra helyezték. IV. Természetesen hiba lenne a rendkívül sok, régészetileg adatolható koporsónyomhoz ilyen kevés számú konkrét tárgyi emlékre támaszkodva szerkezetet hozzárendelni. Lehetőségeink korlátai némiképpen tágíthatok, ha a koporsók és ládák terminológiailag igazolható funkcionális affinitását, valamint egy szerkezettani alaptételt kihasználva vizsgálatainkat más tárgycsoportokon is folytatjuk. A szerkezettan az alapszerkezetek közé sorolja az azonos funkciójú kötéstípusok összességét, függetlenül attól, hogy milyen terméken jelennek meg. Ezen az alapon fogjuk szemügyre venni a koporsók egyik rendkívül fontos csomópontját, a kávasarokkötést, illetve a kávasarokkötések szerkesztési elveinek eltérő funkciójú tárgyakon történő megjelenését. Helyzetünket nagymértékben nehezíti, hogy egzakt szerkezetismertető publikációk csak rendkívül kis számban láttak napvilágot; fotók, vagy más ábrázolások pedig sok esetben csak részeredményeket szolgáltathatnak. A korábban már említett, egyiptomi kései kori faládának, melyet K. Csilléry Klára ismertet, oldaldeszkái faszegekkel vannak összeerősítve, s az oldalak lábakba - sarokoszlopokba - csapolva csatlakoznak egymáshoz. A szerző megemlíti, hogy a fenékdeszkák, melyeket az oldalhoz faszegek rögzítenek, a megszokottól eltérő módon a rövidebb oldallal párhuzamosak. A közölt fotó alapján azonban inkább úgy tűnik, hogy a ládának nincs fenéklapja, hanem csak egy hevederrendszer zárja le alulról, hasonlóan a krími görögségtől ismertetett 34. sz. szarkofághoz. 85 Koeppen, Alfred-Breuer, Carl a középbirodalomból közlik egy antropomorf szarkofág rajzát (15. ábra), melynek talp felőli záródarabja a hosszanti oldalakhoz egy sajátos, kezdetleges fecskefarkas sarokkötéssel csatlakozik. A csomópontot faszegekkel erősítették. A koporsófedél rögzítésére az oldalak élében elhelyezett négyszög keresztmetszetű illesztőcsapok szolgáltak, 86 melyek használatát Vozil Irén is leírja i. e. 1000-400 közötti darabokon. 87 Ugyanott említi, hogy a külön megmintázott darabokat négyszögletes keresztmetszetű faszegekkel rögzítették, több réteg illesztése esetén pedig keresztirányú faszegeket alkalmaztak. Aldred, Cyril hétféle koporsón használatos kávasarokkötést ismertet az óbirodalomból, i. e. 2500-ból (16. ábra) 88 , egy ékszerládika fiókja pedig i. e. 1800-ból a féligtakart fecskefarkas sarokkötés alkalmazását szemlélteti. 89 Lucas A.-Harris, J. R. összefoglalása szerint a III. és XI. dinasztiák alatt csak a 45°-os bütüillesztésnek (mitred joint) hét változata létezett. Bizonyára kávasarokkötés is készülhetett a 'dowels' (= 'tipli' azaz köldökcsap) megjelölésű kötésmóddal. A kötések szi85 K. Csilléry Klára 1951. 246., XXVI/2. tábla 86 Koeppen, Alfred-Breuer, Carl 1904. 81.117. ábra 87 Vozil Irén 1979. 237. 88 Aldred Cyril 1954.491. ábra 89 Aldred Cyril 1954. 495. ábra, Lucas, A.-Harris, J. R. é. n. 453. 411 í
