A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Fejér Gábor: Népvándorláskori fakoporsók Eurázsiában

12. századtól fennmaradt ácsolt ládák napjainkig egyöntetű szerkezetalakítással készültek (3-4. ábra). Korábbi darabokat azonban leginkább csak formai megfeleltetés alapján más anyagnemekbe fogalmazottan sikerült azonosítani, valamint kisszámú, némi bizonytalansági faktort tartalmazó, ábrák és fotók utáni meghatározásra került sor (Gordion). Ebből a korból az egyetlen, biztonsággal meghatározott darab Terracinából, Olaszországból származik, s valószínűleg a 8. századra datálható.

63 Meg kell jegyezni, hogy az analóg szerkezeti megoldások szintén elég késeiek, mint amilyen a novgorodi cserzőkád (12. század),

64 vagy a zsilipéit faltechnika, amely i. e. 1. századi hamburgi megjelenésétől csak a 10-11. századokra teredt el Kelet-Európáig.

65 Mindazonáltal az ácsolt ládák régiségét, tekintettel a kétségtelenül archaikus technológiára, az etimológiai összefüggésekre,

66 továbbá az olyan korai darabokra, mint például a gordioni, nem lehet tagadnunk. Kevés adatunk van arra nézve, hogy a nomád népek ismerték volna, K. Csilléry Klára mindössze egyetlen példát ismertet,

67 ezért szerkezeti összevetésre nincs mód; használatát feltételezve későbbi darabokból kell kiindulnunk. Inkább arra kell felhívni a figyelmet, hogy a formai kritériumoknak megfelelő faládák mind az egyiptomi XVIII. dinasztia idejéből, mind a kései korból, továbbá az i. e. 4. század körüli krími görögség szarkofágjai túlnyomórészt asztalosszerkezettel készültek, vagy legalábbis átmenetet képeznek az ácsolt- és az asztalosszerkezet között.

68 Ennek jelentőségére a későbbiekben térünk vissza, míg ezen szerkezetek ismertetésére az asztalosszerkezetek között kerül sor. 3. Asztalosláda. Eurázsiában három területen maradtak fenn tárgyi leletek, ezek közül a krími görög darabok a legrégebbiek. A leletegyüttest többen elemezték,

69 továbbiakban, mint mindmáig a legrészletezőbb munkát Watzinger, Carl összefoglalását fogjuk használni. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a tárgyalt szarkofágok sok esetben kiemelhető koporsót tartalmaztak a holttest befogadására, melyek szerkezeti felépítéséről azonban a különben igen alapos mű nem ad felvilágosítást. Áttekintésünk, mint szerkezeti szempontból közömbösét, nem érinti a tetőlapok pántolását. Az 1. sz. szarkofág

70 oldaldeszkái derékszögű egyenes élillesztéssel csatlakoznak egymáshoz, a kötésüket a szomszédos tagokba befúrt faszegek biztosítják. Az oldallapok egyvállas beeresztéssel rögzülnek a lábakhoz úgy, hogy a csap magassága kisebb a lapelem teljes szélességénél. A kötésekhez keresztirányban elhelyezett faszeg kötőelemet alkalmaztak. A fenéklap deszkái szintén derékszögű egyenes éillesztéssel csatlakoznak, kötésüket faszeggel rögzített hevederezéssel érték el. A fenéklapot az oldallapokba vállazatlanul eresztették be. A 2. sz. szarkofág

71 lényegében hasonló felépítésű (5. ábra). Itt a fenékdeszkákat (a hevedereken kívül) faszegek is kötik egymáshoz, a fenéklap a rövidebb végeken az 63 K. Csilléry Иага 1951. 241- 247. ábrákkal és irodalommal. 64 Hensel, Witold 1965.157. ábra 65 Dám László 1980. 66 Vö.: 22. jegyzet 67 K. Csilléry »ára 1982-85. 68 L.: 63. jegyzet № Watzinger, Carl 1905., Waspvicz, Aleksandra 1966., Vauiina, Maria - Wasowicz, Aleksandra 1974. 70 Watzinger, Carl 1905. 24. 27-32. ábra 71 Watzinger, Carl 1905. 27. 35-36. ábra, 70.127. ábra 408