A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Takács István: Lószerszám okozta elváltozások népvándorláskori és honfoglaláskori lócsontvázakon

A recens csontanyagon megállapítottak a népvándorlás és honfoglaláskori lókoponyákon is kimutathatók annyi eltéréssel, hogy az elváltozás mértéke jóval csekélyebb. A barázda meglétét legtöbb lovon ki lehet mutatni; például a kölked-feketekapui avar lovakon épp úgy, mint a fonyódi

3 honfoglaláskor lovon. Míg a feketekapuiak idősebbek a fonyódi ló fiatal, mégis a barázda oldalnézetben már kivehető. Az avar és magyar sírokból tehát valószínűleg azok a lovak kerülnek elő, melyeket gazdájuk sokat használt, közvetlen környezetében általában szerszámosan s nem szabadon a ménesekben tartott. Szerszám okozta elváltozások a lovak fogain A fogazat mechanikus elváltozásai is sok esetben utalnak az életmódra illetve a használat mikéntjére. A solymári

4 és a vörsi avar temetőkből kerültek ki olyan lovak, melyeknek metszőfogain olyan kopásnyomok vannak, amik csak a karórágástól (felvett rossz szokás) keletkezhettek. Ez a betegség akkor alakul ki amikor az állat huzamos ideig ki van kötve s unatkozik. Ez a jelenség is azt bizonyította, hogy a halottak mellett használati és nem ménesbeli lovuk feküdt. Rendes körülmények között nem károsítja (koptatja) a zabla a fogakat. Ezért érdekesek a feketekapui temető 166. és 87. sírjaiból - a vörs-papkerti temetőből származó lovak alsó zápfogsorán található zabla okozta kopásnyomok. Itt P

r

eken keresztirányban mély félkör alakú kopások vannak (2. ábra) Érdekes, hogy a felső fogakon semmiféle elváltozás nem észlelhető. Ez azt jelenti, hogy ezek a lovak nem haraptak rá, hanem csak alsó fogaikra vették a zablát. Ha a zabla lazán lógott volna nem tudta volna az erős barázdákat a fogakba vésni. Tehát a lovak feje le kellett, hogy kötve legyen a zabián keresztül, így az erős húzó hatás és a ló fejének, állkapcsának mozgása hatására jöttek létre a kopások. Ez a szokás is a felvett rossz szokások közé tartozik. A feketekapui lovon olyan nagy mértékű az elváltozás, hogy jogosan feltételezhetjük az állat nagymérvű lekötött fejjel (kettős kantárral) történt lovaglását.

5 A lovas íjászatban a kettős kantár jelentőségét Fábián Gyula

6 mondatai jól szemléltetik, így ír lovas íjász kísérletei kapcsán szerzett tapasztalatairól. „Jó lett volna a kettős kantár használatát megismerni nyilazás közben. Az egyik kantárt a nyereggombon rögzítik, a másik hosszabb az íjat tartó kézben szokott lenni lazán tartva. Ezt nem lehetett sportnyergekkel kivitelezni. Az említett szűk anyagi keretek akadályozták a részletesebb munkát. Az, hogy nem történt bukás kantárba lépés miatt csak annak tulajdonítható, hogy a lovak felálló sörénye meggátolta a kantár lecsúszását." 3 Költő László (Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum) ásatása. A csontanyag feldolgozás alatt. 4 Takács István: A solymári avarkori temető zoológiai leletei. Fontes. Akadémiai Kiadó (in press) 5 A napóleoni háborúk óta megváltozott a lovaglási stilus és a lovaglási egyensúly. Azóta a képzett lovas „két szár, két csizma közt" lovagol vagyis a ló folyamatosan támaszkodik a zabián ezáltal a szcrszámzat is folyamatos nyomást gyakorol az érintett területre. Szöllőssy Gábor (Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum) szíves közlése. 6 Fábián Gyula: Újabb adatok a honfoglaláskori íjászat kérdéséhez. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Szeged 1980-81. 313