A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Takács István: Lószerszám okozta elváltozások népvándorláskori és honfoglaláskori lócsontvázakon
2. Szerszámzat okozta elváltozások A spondylitis deformans a lovak körében nem ritka betegség. Ennek kitűnő példája a feketekapui 2 avar temető 166. sírjából előkerült idős ló 10 db (3+3+4) összecsontosodott hát Ш. ágyékcsigolyája. A betegség a csigolytesteken és az ízületi felszíneken okozott erős deformációt és összecsontosodást. Feltételezhető, hogy a csigolyák tövisnyúlványainak hát-hasi irányú görbületét, megvastagodását a beteg deformációra hajlamos csontokon a nyereg és a lovas súlya alakította ki. Természetesen nem minden elváltozás kapcsolódik betegséggel. A következőkben egy ilyen a lovak orrcsontján nyomás hatására keletkezett csontelvékonyodással és annak okaival foglalkozunk részletesebben. A lovas temetkezések leletanyagában a lószerszámból mindössze a csont- és fémalkatrészek maradnak meg. A fém és díszítőelem nélküliek teljes mértékben elporladnak használatukat az adott lovon egyelőre nem lehetett bizonyítani. Esetenként vita tárgya még ma is, a halott mellett elföldelt ló értéke, korabeli státusza. Sokszor sánta vagy öreg, esetenként fiatal de elhasznált lovat találunk a síranyagokban. Ez lehetett az indítéka azoknak a gondolatoknak, melyek szerint értéktelen állatot öltek le s földeltek el a rítus során. Ha csak a nagyon értékes ruhákat ékszereket fegyvereket vesszük alapul, melyek utolsó útjára kísérték a halottakat nem feltételezhetünk ilyen „kegyes csalásokat". Véleményünk szerint mindig a legtöbbet használt, jó tulajdonságai miatt megbecsült, esetleg öreg korára ugyan már megrokkant, de gazdája számára még mindig kedves lovakat temették tulajdonosaik mellé. Az állandó használat nem csak az állandó lovaglást jelenti, hanem azt a „készültségi** állapotot is ami azt jelentette, hogy az adott ló általában gazdája közelében felszerszámozva, kikötve kellett, hogy legyen. így értelemszerűen fejükön volt a kantár vagy a kötőfék is. Ezek egyik szerkezeti része az orrszij a P 2 M 3 közötti magasságban keresztezik az orrcsontot. Ez a szakasz az ahol a bőr alatt nincsenek izmok s a szorítónyomó hatás közvetlenül éri a csontot. A tartósan igénybevett terület alatt az előbbutóbb annak mértékétől függően a csont vékonyodni kezd s oldalnézetben egy jól kivehető árkot alkot. Ennek szélességét a szerszámrész szélessége szabja meg. Ezt a jelenséget jól lehet demonstrálni recens lovak koponyáin. A jelenséget a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Háziállattani Csonttárában lévő lovak koponyái jól demonstrálják. Ezeken a példányokon a kialakult barázda mélysége esetenként elérheti a közel 1,5 cm is (1. ábra). Több esetben az orrszíj nyomó hatása annyira elvékonyította az orrcsontot, hogy azok áttetszővé, szinte hártya vékonyságúvá váltak. Sokszor a csont kör vagy hosszúkás formában át is lyukadt. A deformációt és elvékonyodást azonban soha sem kísérte semmiféle betegség, gyulladásos folyamat. Ezek a példák a szélsőséges eseteket képviselik, mert a gyűjteményben lévő példányok életükben általában kiemelkedő teljesítményűek, értékűek voltak sokat lovagolták őket, valamint szinte egész életüket lekötve istállóban töltötték. Ezzel magyarázható tehát az elváltozások erős foka. 2 Kiss Attila (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum) ásatása. A csontanyag feldolgozás alatt. 312
