A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Szentpéteri József: Késő avarkori lovas temetkezések Vörsön (Somogy megye)

Az 1990. évi ásatáson a csontvázas sírok száma elérte az 549-et. A mellékletek és a folyamatban levő laboratóriumi vizsgálatok alapján eddig mintegy 160 késő avar kori sírt azonosítottunk, közülük 40 volt lovas

4 temetkezés (1. sz. melléklet). A korabeli közösség társadalmi rétegződésére utalhat a gazdag lovasok és a ló nélkül eltemetett díszövesek területi elkülönülése: az észak-dél irányú dombhát keleti oldalán csoportosulnak a lovas sírok, szinte szabályos sorokat alkotva. A temetőtérképen (2. sz. melléklet) jól láthatóan legalább hét sírsorban találhatók az eddig feltárt lovas temetkezések. Az egymáshoz viszonyított távolságukból arra lehet következtetni, hogy pontosan kimérték a sírhelyeket. A nagyméretű hantokat talán sírjelekkel is ellátták, mivel később - egyetlen eset kivételével - szisztematikusan kirabolták őket. A feltárás során egykori rablóaknák, sőt „kutatóárkok" nyomait is megfigyelhettük. A sírok többségét a dombhát vonulatára merőlegesen, nyugat-kelet tájolással ásták, kisebb-nagyobb eltérés azonban gyakran előfordult. Ahogyan ez a nagyfokú rablás ellenére megfigyelhető volt, az elhunytat általában a sír jobb oldalára helyezték (legtöbbször jól megvasalt koporsóban), míg a lovat vele ellentétes irányítással fektették mellé. Némely esetben a sírgödör méretéből arra lehet következtetni, hogy a koporsó fölé került a lóáldozat. Kettő sírban csak a ló koponyáját találtuk meg (305. és 365. sír): ez talán (bár ez esetben is erősen bolygatott temetkezésekről van szó) részleges lótemetkezésre utalhat. Az egyik lókoponyán levő nyomok - az orrcson.t sérülései - a nyúzott állatnak póznára való kiaggatásakor keletkezhettek, a hiányzó metszőfogak is ekkor hullhattak ki (315. sír).

5 Egy másik - lócsontok nélküli - nagyméretű sírgödör keleti (a többiekhez képest ellentétes tájolású férfi fej felőli) végében megfigyelhető ferde lyuk is talán pózna beásásának emléke lehet. Említésre méltó, hogy e mélyedés alján sarló- és kerámiatöredékek voltak (376. sír). Gyakran találtunk (nemtől és életkortól függetlenül) az elhunytak mellé, vagy a koporsóra fektetve nyúzott birka temetkezéseket. Az ételáldozatra szarvasmarha- és szárnyascsontok, illetve tojáshéjleletek mutatnak. A legtöbb lovassírban előfordult kézzel formált fekete edény - nemritkán sárga füles bögre társaságában, s egy alkalommal (449. sír) egy vörös kulacs peremtöredéke is előkerült. Lengyel Imre embertani vizsgálatainak köszönhetően rokonsági (genetikai-biológiai) csoportokat lehetett elkülöníteni a népességen belül. A laboratóriumi vizsgálatok kémiai-analitikai, szerológiai és hisztológiai jellegűek voltak, céljuk többek között az egykor élt egyének nemének, életkorának, bizonyos genetikailag kódolt tulajdonságainak (pl. vércsoport, domináns kollagén típus) meghatározása volt, valamint a temetkezések relatív időrendjére is következtetni lehet segítségükkel.

6 4 Az ásatás során 40 késő avar kori sírban találtunk lóáldozatra utaló állatcsontot. A bolygatások ellenére a lócsontok helyzetéből és mennyiségéből egyértelmű volt, hogy legtöbbször az egész állatot a sírba helyezték, s csupán két sírban volt kizárólag lókoponya. Ezeken kívül két olyan esettel találkoztunk, amikor - az avar lovas temetkezésektől meglehetősen távol, a dombtetőn - az egyébként teljesen üresnek bizonyuló, nagyméretű sírgödörben (?) egy-egy lócsont került elő sekély mélységben (402. sír: csigolya, 535. sír: lapocka). Ezek időrendi besorolása és értelmezése egyelőre kérdésesnek tekintendő. 5 Takács István meghatározása: Bartosiewicz László - Takács István, Kutatások a vörs-papkerti temető állatcsontanyagán, in: Kis-Balaton II. 21. 6 Lengyel Imre, A vörs-papkerti temetőben feltárt emberi csontváz-maradványok laboratóriumi vizsgálatáról, Kis-Balaton II. 17-18. 266