A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Gere László: előzetes jelentés a Gerjen-váradpusztai avar temető feltárásáról

jából préselt, sima, négyzetes, homorú oldalú véretekkel, és hegyes végű lemezes szíjvégekkel együtt került elő ilyen típusú csat.

6 (II. tábla 3.) Préselt, homorú oldalú négyzetes veretek: A 6. sírból négy darab ilyen veret került elő. Anyaguk ezüst. Eredeti méretük 2,6x2,6 cm volt. Széleivel párhuzamos, kidomborodó szalagkeret díszíti, melyek a sarkokban kis négyzeteket alkotnak, ezekben lapított kis félgömbök ülnek. Ezt a típust sima, díszítetlen formában nagyon sok helyről ismerjük, mint például a fent említett alattyáni 617. sírból is. Szalagfonatdíszes, négyzethálós díszítéssel még szintén a gyakori leletek közé tartoznak. A gerjeni véreteken látható díszítésmód a zsélyi aranyozott, ékkőberakásos véretekre vezethető vissza.

7 A gerjeni veretek belső sima tükre a zsélyi veretek ékköveinek, az egymásba kapcsolódó pálcatagok pedig az ékkő körüli hornyolatnak felelnek meg. A nagyszíjvég szalagfonatos díszítését behajló végű párhuzamos egyenesekkel oldotta meg az ötvös, úgy mint a gerjeni véreteken. A legjobb - ékkő nélküli - analógiájuk az üllői 131. sírból került elő, amely viszont közvetlen párhuzamba állítható az igari III. lelet öwereteivel.

8 (II. tábla 7-10.) Nagyszíjvég: Vékony ezüstlemezből préselték. Hátlapja rézlemezből készült. Az előlap széle rézsűs kialakítású, oldala enyhén homorú, vége csúcsban végződik. Hossza 6,4 cm, szélessége 2-2,5 cm. Díszítése: két egymás alatt lévő téglalap alakú keretben, préselt gyöngysor dísz fut körbe. A téglalapok közepe lapos, enyhén kiemelkedik. Akárcsak a négyzetes véreteknek, ezeknek is a legjobb párhuzamai az üllői II. temető 131. sírja, a zsélyi és az igari lelet nagyszíjvége, de itt a szalagfonatokat párhuzamos egyenesek helyettesítik. Az igari és a zsélyi nagyszíjvégen a szalagfonatok között bemélyedő pontsoros illetve négyzetes, a gerjenin viszont félgömbös díszítés látható. Ez vagy két különböző préselőmintát - ha egy fázisban történt az öweret kialakítása - vagy egy egyszerűbb „sima" préselőmintát, amiről a lekerülő félkész veretet tovább díszítették az elő vagy a hátoldal felől. (II. tábla 11.) Sima, lemezes kisszíjvégefc Sima ezüstlemezből készültek. Az egyik (II. tábla 6.) rézsüs szélű, felső részét bordázott lemez zárja le. Hossza 3,2 cm, szélessége 1,5 cm. A másik kettő azonos típusú, hátlapja azonban csak az egyiknek maradt meg (II. tábla 4.). A két lemez közé vékony falapocskát illesztettek. Az előlap kicsivel nagyobb a hátlapnál. Hossza 3,3 cm szélessége 1,5 cm. A harmadik szíjvég (II. tábla 5.) hátlapjából csak kicsiny töredék maradt meg, előlapja is sérült. Hossza 2,8 cm, szélessége 1,4 cm. Az ilyen típusú szíjvégek igen gyakoriak az avar leletek között. Itt most csak a már korábban is említett alattyáni 617. sírt említjük meg, mivel annak egész öweret készlete - szerényebb kivitelben ugyan - igen közel áll a gerjenihez. Vascsatok: Négyzet alakú vascsatok, az egyik erősen töredékes. Az ép példány hossza 3,4 cm, szélessége 3,2-3,4 cm. A két csat alapján feltételezhetjük, hogy létezhetett egy veretek nélküli öv is. (II. tábla 14-15.) Szíjbújtató: 1 cm széles, 2,5 cm hosszú, 2 mm vastag lemezből készült. (II. tábla 16.) 6 Kovrig Ilona 1963. XXIX.tábla 7 Ölinska Z. 1981. 39. 24.kép 8 Cs.Sós Ágnes 1955.193-228. LXX. tábla 1-14. 224