A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Gere László: előzetes jelentés a Gerjen-váradpusztai avar temető feltárásáról

sírt, sokkal inkább abban kell keresni, hogy Wosinsky kerülte a nagy földmunkával járó rábontásokat, vagyis minél kisebb munkával a lehető legnagyobb eredményt akarta elérni. A fenti megállapítást bizonyítja maga Wosinsky is, amikor arról ír, hogy: „Miután ily mélyen feküdtek a leletek, munkakímélés végett áttértem a pusztának északnyugati végére s ott a már készen talált határárkot vétettem mélyebbre..." Mindez akkor válik igazán érthetővé, ha tudjuk azt, hogy Bernrider József nagybirtokos rendezte az ásatást.

2 Nyilván a földbirtokos a nagy tavaszi és őszi mezőgazdasági munkák közötti rövid szünetben engedte át munkásait Wosinsky Mórnak, így érthető sietsége. Az ÉD-i irányban húzott árkokba azonban egyszerre több sírsorhoz tartozó sír is beleesik, s ezeknek fele legalább úgy, hogy a sírnak középső vagy felső részén halad át. Az ilyen síroknál alig van szükség rábontásra. Ezt a típusú sírfeltárást a „C" árokba eső 9.,38.,39. sírok jól szemléltetik. Az l.,9.,38. sírok esetében jól megfigyelhető volt, hogyan történhetett egy-egy sír feltárása és a mellékletek felszedése. Az 1. sírnál a bordacsontok végénél (a Wosinsky árok vonalában, annak szélénél) egy fülbevalót, a lábfejnél pedig egy edényt találtunk. A 9. sírban egy bikónikus orsógombot, a 38. sírban pedig egy edényt tártunk fel. A sírok feltárását és a leletek felszedését minden bizonnyal Wosinsky munkásai végezték, ő csak felülről, az árok széléről irányította őket. Nem kell tehát azon csodálkoznunk, ha időnként egy-egy lelet elkallódott az ilyen jellegű munkákhoz nem szokott emberek keze között. Az embercsontokat, melyek az árok vonalába estek, nyilván azért nem hagyta eredeti helyükön, mivel azok zavarták az őskori telepjelenségek megfigyelésében. Az árkok betöltésében azonban megtalálhatók ezek a csontok, főként az árok alján, vagy annak közelében. Wosinsky Mór azonban aligha ásott rosszabbul kortársainál, s így minden bizonnyal hasonló jelenségeket figyelhetünk meg más régi ásatások esetében is. Az 1990. ásatási évben már a majorsági épületek alapozásának néhány szakaszát is megfigyeltük, lassan lehetőség lesz a régi ásatási árkok illetve sírok helyének beazonosítására. Ez azonban csak a sírok egy részénél lesz lehetséges, - I-XVII. árkok, 145-ös sírok - ott, ahol Wosinsky valamihez viszonyítva megadja árkainak helyzetét. II. A „B" és „C" árkok vonalába eső sírok ismertetése 6.s(r. Szélessége 80 cm, megmaradt hossza 210 cm, mélysége 150 cm, irányítása ÉNy-DK, neme férfi. A felszíntől 105 cm-re a sír ÉNy-i sarkában juhkoponyát találtunk. Ezen a szinten további állatcsontok voltak a sír középső részén (juh lábszárcsontok). A váz jobb válla fölött két, préselt, lemezes, félhengeres, bronz varkocsszorító. A bal kar és a bal medencecsontokon, és a lábszárcsontok között ívelt pengéjű szablya. A jobb karcsont és a bordák között négyzetes lemezes veret, e felett egy kisszíjvég. A gerincoszlop alsó részének jobb és bal oldalán egy-egy négyzetes veret. A csigolyák és a jobb oldali medencelapát között két kisszíjvég, felettük vascsat töredéke. Keresztirányban a medencén összetört íjvégcsontok. A jobb combcsont felső végénél íjközépcsontok. Jobb combcsont és a medencelapát külső oldalánál vaskés. A bal combcsont külső oldalán - attól kb. 10 cm-re - két háromtollú nyílhegy. A bal lábszár külső oldalán íjvégcsontok. A jobb combcsont és a szablya között állatcsigolyák. A bal lábszárcsontok és az íjvég2 Wosinsky Mór 1891. 301..303. 222