A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Kulcsár Valéria: A szarmata temetkezési rítus néhány jellemzője. A halmos temetők

A SZARMATA TEMETKEZÉSI RÍTUS NÉHÁNY JELLEGZETESSÉGE. A HALMOS TEMETŐK KULCSÁR VALÉRIA (Kecskemét, Katona József Múzeum) A halmos - kurgános - temetkezések a szarmata világ jellegzetes sírépítményei, amelyek a legkorábbi időktől fogva, tehát a szauromata periódustól kezdve uralták ennek az etnikumnak a temetőképét. Az Alföldre betelepülő szarmaták temetkezési rítusa - mint ezt a későbbiekben is fogjuk látni - meglepően elszegényedik, elszürkül az őshazában megszokotthoz képest. Míg a Dnyesztertől keletre eső szállásterületen a legáltalánosabb sírépítmény-típusok egyike a kurgán, addig a Kárpát-medencében ez a látványos földszerkezet már ritkaságszámba megy. (Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy erről nemcsak a rítus itteni „kikopása" tehet, hanem az intenzív talajművelésnek kitett Alföld természeti adottságai is.) Látványosságuk már a magyar régészettudomány úttörőinek fantáziáját is megindította: a szarmata (vagy szarmata kori) halmok kutatása igen korán, a múlt század 60-as éveiben megindult (Rómer, Vécsey, Jósa, Czirfusz, Roediger, Dudás). Csaknem azonos időben történtek meg az első feltárások az ország északi részében (Geszteréd) és a bácskai halmos temetőkben (Vaskút, Vajszka, Bácsmadaras). Összességében elmondható, hogy a lelőhelyek túlnyomó többségével - mintegy (90 %-ával) - legalább 60 vagy több évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a minket érdeklő alföldi kurgánfeltárások többségét hiányosan vagy egyáltalán nem dokumentálták. Ehhez járul még az a tény, hogy a halom alá temetett - sejthetően rangos - halottakat még az átlagos szarmata temetőknél szokásos mértéknél is alaposabban kutatták át a sírrablók. E két körülmény - a hiányos dokumentáció és a magas rablottsági fok - hihetetlenül megnehezíti ennek a rítusfajtának a vizsgálatát. Sok esetben még a kurgán korhoz, illetve etnikumhoz tartozása is kétséges. Összefoglaló munkájában Párducz M. 47 halmos temetőt ismertet

1

, Vaday A. ezt a számot hárommal egészíti ki lelőhelytérképén.

2 E halmok jelentős részének azonban bizonytalan a kora: részben a fent említett okok miatt, részben pedig azért, mert olyanok is szerepelnek köztük, amelyeket egyáltalán nem kutattak. A magam részéről indokoltabbnak tartok egy szigorúbb és óvatosabb kiválasztási rendet. Csak azokat a halmos temetkezéseket elemzem, amelyek melléklete vagy rítusa (optimális esetben mindkettő) nagy valószínűséggel indokolja a szarmata korba sorolást. Értékelhető halmok a következő 1 Párducz Mihály 1950. 61-79. 2

H. Vaday Andrea 1987. 55. kép 17