A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Simon László–Székely Levente: Korai avar leletek Dabas (Gyón)-Paphegyről

A háromtollú vas nyílcsúcsokat kb. 3 cm körüli szárnyszélességük alapján a korai típusúak közé sorolhatjuk.

48 Összefoglalva az elmondottakat megállapítható, hogy a dabas-paphegyi leletek egy, a 7. század derekán élt avar előkelő sírjából származnak. Az ugyancsak a Paphegyen talált, egyélű kard arra figyelmeztet, hogy itt további avar sírok pusztultak el Ш. várhatóak még akkor is, ha leletmentésünkön újabb hasonló korú temetkezések nem láttak napvilágot. Feltehető tehát, hogy nem magányos temetkezéssel állunk szemben, hanem egy viszonylag kis létszámú közösség egymástól nagyobb távolságra kiásott sírjaiból álló temetővel. Ennek nem mond ellent az a szintén korai avar sír sem, amit lelőhelyünktől messze a gyón-dabasi határút mentén találtak 1955-ben. Szentléleky Tihamér jelentése szerint itt több csontvázas sír semmisült meg fakitermelés közben.

49 Az 1955. évi helyszíni szemlén feltárt sír tájolása megegyezik a paphegyi 2. és 3. sír tájolásával, ez halvány támpontot ad azok keltezéséhez. A dabas-paphegyi leletek topográfiai szempontból sem mellékesek; elsősorban a kagáni székhely közelsége miatt. Hogy az ezüstöves-ezüstkardos előkelőknek milyen viszonya lehetett a nagyfejedelemhez, azt csak találgatni lehet. Legkézenfekvőbb magyarázat szerint egyike volt a kagán székhelyének védelmére rendelt harcosoknak. FÜGGELÉK A dabas-paphegyi kardlelet metallográfiai vizsgálata A kard letört darabjai közül a 3. tábla 1. alatt látható nagyobb darabot ágyaztuk be és a szokásos módon, mechanikusan készítettük elő vizsgálatra. Azonos módon jártunk el a markolatvasból levágott mintával is. A vizsgálatot maratlan és maratott állapotokban, különféle nagyításokban végeztük. A maratást a kard pengéjéből származott próbán 1 %-os NITAL-ban, a markolatvasból kivett próbán pedig 20 %-os citromsavban hajtottuk végre. A vizsgálat során mikroszkópi felvételeket készítettünk. Mikrokeménység vizsgálat E.Leitz, Wetzlar, DURIMET-típusú berendezésen, 200 g terhelés mellett meghatároztuk a mikrokeménységet a pengéből származott csiszolat közepén (feltételezhetően az eredeti penge középvonala) és ma még a fémes anyag szélén (ez feltehetően nem volt már a penge eredeti széle a bekövetkezett korrózió következtében.) A vizsgálati terhelés nagysága folytán tulajdonképpen félmakro-vizsgálatot végeztünk, így az értékek a szokásos makro-keménység értékekkel összehasonlíthatóak. A mérési eredmények a következők voltak: HV 0,2/10 középvonalban: 120,132 HV 0,2/10 szélen: 196,194 Kovrig, Ilona 1963. 141. ArchÉrt. 1957. 88.; Patay Pál 1975. 193