A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Simon László–Székely Levente: Korai avar leletek Dabas (Gyón)-Paphegyről

A bejelentő elmondása szerint az alábbi tárgyak - köztük a helyszíni szemlén általam talált varkocsszorító is - mintegy 2 m mélységben, egymás közelében voltak. Összetartozásuk vitathatatlan, ezért a dabas-paphegyi l.sírból származó leleteknek tartom őket. Leletleírás 1. Ezüstlemezből hajlított hengeres testű varkocsszorító. Gömbszerűen megvastagodó végein 2-2, egymással szemben elhelyezkedő, kő vagy üvegbetét számára kialakított kerek lyuk. Ettől befelé 4-4 bordából álló sáv fut körbe a hengeres testen. Az egyik lyukban és a lemez hátoldalán szürke, kemény kitöltő anyag (tenax ?) maradványai vannak. A varkocsszorító sérült és hiányos, a kiterített hengerpalást H = 4.3, Sz = 1.5-1.9 cm. Az L alakú hiányos tűszerkezet rézből készült. (2.1.1.) 2. Préselt, kettős lemezű, lehajló szélű, párhuzamos oldalú sima ezüst nagyszíjvég. Torkolatát 3 mm széles bordázott pánt fogja át, ez alatt középen félgömbös fejű réz szögecs. Sérült, hiányos. M =3.9 cm, Sz = 15 cm. (2. t. 2.) 3a. Az előbbivel azonos kivitelű kisszíjvég. Sérült, hiányos, a hátlap különválva. M = 2.4 cm, Sz = 1.5 cm. (2. t. 3.) Ugyanilyen méretű kisszíjvég hátlapjának töredéke. (2. t. 4.) b. Kettő, az előbbivel azonos kivitelű, de annál zömökebb kisszíjvég. Egyiknek a hátlapja hiányzik. M = 1.4 cm, Sz -1.6 cm. (2. t. 5-6.) 4. Feltehetően egyenes, és kétélű ezüstveretes kard töredékei. a. Kettő egymáshoz rögzített lemezből álló 4.2 cm hosszú, 1.3-1.7 cm széles, 0.9 cm vastag markolatvas töredék (3.1.1.); b. 8.8 cm hosszú töredék a feltehetően kétélű pengéből és a hüvelyből, ez utóbbit egy 2.7 cm széles, bordázott szalagokkal szegélyezett (Sz = 0.4 cm) sima ezüstlemez borította. (3. t. 3.) с Ezüstlemezből kivágott sima P alakú függesztőfül, M = 5.3 cm. Bronz lemezből készült hátlapjához a kb. 0.4 cm vastag bélésfán keresztül 3 ezüstszeg rögzítette. A kardtartó szíjat a valószínőleg kengyelszerűen ívelt 0.8 cm széles pántba fűzték. (3. t. 4.) d. 0.4 cm széles ívelt profilú bordázott ezüst pánt. Mérete alapján a koptató alsó szélét szegélyezhette. (3. t. 2.; 4. t. 4.) e. 0.6 cm széles sima ezüst pánt, hátlapjának szélén forrasztásra utaló fekete elszíneződéssel, ketté törve. A bélésfát takarva minden bizonnyal a függesztőfül elülső és alsó lapját fogta össze (3. t. 5.) 5. Keskenykarú íj merevítő csontjai. Az íjkar max. Sz = 2.1 cm. 5db. Mindegyik sérült és hiányos. (4.1.15.) 6. Legalább 6 db háromszárnyú vas nyílcsúcshoz tartozó töredékek. M = kb. 12-13 cm, max.szárny Sz = kb. 3 cm. (4. t. 6.) Állítólag ugyancsak a paphegyi homokkitermeléskor került elő - közelebbről meg nem határozható helyről - egy hiányos markolatvasú, rossz megtartású, egyenes, egyélű kard, amely egy műgyűjtőtől került a múzeumba. Mérhető H = 76.4 cm, ebből 71 cm a penge, amelynek legnagyobb Sz = 3.3 cm. Valamennyi dabasi tárgy analógiája megtalálható az avarok régészeti hagyatékában. A lelet egyik érdekessége a varkocsszorító. Amint azt Bóna István 1970-ben megállapította: a rangosabb avar fegyveresek hajfonatainak fémszorítókkal való díszítésének szokása a Tótipuszta-Igar csoport fellépésével a 7. század utolsó harmadában terjedt el az Avar Birodalomban.

4 Ebből az időszakból származik a dabasi példány rokonainak zöme is. A csőszerű, hengeres hajfonatdísz pontos párhuzamára - az általam ismert irodalomban - nem akadtam. A dabasi varkocsszorító anyagához, kivitelezéséhez és formájához legközelebbi leletek a csúnyi 62. sírban

5 és a zsélyi (zelovce-i) te4 Bóna István 1970. 250. 5 Sőtér Ágost 1985. 97-101. 188