A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Somogyi Péter: Lábbeli veretek a Délorosz sztyeppről

boka fölött összeszorító szíjon helyezkedtek el. A csatok és szíjvégek helyzete alapján a szíjat a láb külső oldalán csatolták be. A szíjat a lábfej tetején egy szimmetrikus veret is díszíthette. Esetenként a szíjat a láb belső oldalán átvezették egy hurkos vereten is, amit egy a szorítószíjra merőleges, a talp felé futó szíjhoz erősítettek. Ezt, és ezáltal a bokaszíjat, a lábbeli belső oldalához is rögzíthették, de valószínűbb, hogy a talp alatt átvezetve a láb külső oldalán ismét a bokaszíjhoz csatlakoztatták. Ilyen talpszíj alkalmazása a páros hurkos véreteket tartalmazó garnitúráknál igen valószínű, noha jól dokumentált leletegyüttesek hiányában csak feltételezhetem, hogy a második veret az elsőhöz hasonlóan helyezkedett el a lábbeli külső oldalán, ott rögzítve a talpszíjat a bokaszíjhoz.

17 A páratlan hurkos veret, illetve annak hiánya, ugyan nem zárja ki a talpszíj, illetve a szíj talpszíjként is való alkalmazását, de ezeknél a garnitúráknál közvetlenül csak a bokaszíj illetve annak a hurkos vereten való átvezetése igazolható. A szíjbújtatók egységes formája, egységes felerősítési módja is az egységes viselet mellett szól. A szíjbújtatós garnitúrák összetétele nem zárja ki, hogy a szíjbújtatók, elsődleges funkciójukon túl, az itt hiányzó csatokat is pótolták. Mivel mindig hurkos veretekkel együtt fordulnak elő, ezek feladatát biztosan nem vették át. A lábbelit bokában összeszorító szíj használatáról, talpszíjjal vagy anélkül, a szíjazathoz tartozó fémcsatok és fémveretek tanúskodnak. Magáról a lábbeliről hallgatnak a leletek. Ezért a lábbeli típusának meghatározásához egy másik forráscsoportot, a lovasnomádokról fennmaradt ábrázolásokat tekintettem át. A sztyeppéi lovasnomádok viselete, fő vonásaiban, szinte napjainkig alig változott.

18 A meleg sapka, a combközépig, térdig érő kabát, a legtöbbször a csizmaszárba tűrt nadrág és maga a csizma, a sztyeppéi éghajlatnak, a lovas életmódnak leginkább megfelelő és ezért korszaktól, származástól független viselet, mely legkorábban a szkítáknál adatolható. A sztyeppéi viselet ilyen értelemben vett konzervatizmusa megengedi, hogy az e térségben élt lovasnomádokról fennmaradt ábrázolásokat, az ábrázolások korától és az ábrázoltak etnikumától függetlenül, összevessem és párhuzamként felhasználjam. Olyan ábrázolásokat kerestem, melyeken szíjjal felerősített lábbelik láthatók és a felerősítés módja hasonlít a véretekből rekonstruált szerkezethez. Ha elfogadható az a gondolat, hogy azonos vagy hasonló szerkezetű szorítószíjat, egyáltalán szorítószíjat, egy bizonyos típusú lábbelihez használtak, akkor ezek ábrázolásai meghatározzák azt a lábbelitípust is melynek szorítószíjáról a leletek vallanak. A híres szkíta kurgántemetkezésekből származó arany és ezüst edényeken, különböző ötvösremekeken ábrázolt szkíták lábán szíjjal felerősített lábbelik egész soro17 Csak egy sírleletet ismerek Abbáziából, ahol a sírrajzon jól látszanak a párosan alkalmazott szíjelosztók, a lábfej két-két oldalán. Voronov Ju. N, Senkao N. K. 1982, 22. ábra 4, 21-32 - Cibilium la 3. sírja. 18 U. Kőhalmi Katalin 1972, vö. a különböző időszakok nomád viseletét tárgyaló részeket. A századfordulón élt kazahokról Samuel Dudin ukrán vándorfényképész jóvoltából kb. 600 üvegnegatívot őriznek a Hamburgi Néprajzi Múzeumban. Az egyik felvételen kazah lovasok csoportját látni. Ruházatuk ugyanolyan elemekből áll, mint az ókori vagy a középkori nomádok viselete. Csak a csizma típusa más, amenynyiben a kazahok a kornak megfelelő sarokkal, kemény talppal és kéreggel ellátott csizmát használták. Trippett Frank 1980, 143. 110