A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Somogyi Péter: Lábbeli veretek a Délorosz sztyeppről

sovka helyett javasolnám a rövidebb, de a lelőhelyek elterjedését nem kevésbé pontosan jelző és közismert pontuszi megjelölést. Újabb leletek alapján a lelethorizont egy harmadik földrajzi csoporttal is kiegészíthető. Ezek a Kubány alsó folyásánál, a jobb parti sztyeppén feltárt temetkezések még közöletlenek, de a róluk nemrég megjelent rövid összefoglalás alapján egyértelműen eldönthető, hogy ezek a sírleletek a pontuszi és a volgai csoportok körébe tartoznak és a lelethorizont kubányi csoportjának első képviselői.

6 Ez az immár három földrajzi csoportból álló lelethorizont a kelet-európai nomádok sokáig hiányzó és hiányolt 6. századi régészeti hagyatéka.

7 A korábbi korok kurgánjaiba utólag beleásott, magányos sírok tájolása ÉK-DNY, ritkábban É-D. A halottat a hátán, kinyújtott helyzetben, fejjel északkeleti illetve északi irányba helyezték a sírba. Egyes esetekben a koponya mesterségesen torzított. Az egyszerű aknasírokon túl, a volgai csoportra az oldalfülkés, a pontuszira az oldallépcsős szerkezetű sírgödör jellemző. Gyakori a lovastemetkezés. Teljes ló eltemetésére eddig csak a pontuszi csoport területéről vannak adatok. Általános a részleges lótemetkezés. A lovat, illetve az azt helyettesítő bőrt a koponyával és a négy alsó lábbal, általában felszerszámozva, az oldalfülkés sírokban a sír akna aljára, az oldallépcsős sírokban a lovas fölé, a két oldallépcső magasságában, a lépcsőkre vagy az azokra támaszkodó faszerkezetre temették el. A sírokban gyakoriak az ételmellékletre utaló birkacsontok. Agyagedényt ritkán helyeztek a sírba, de akkor mindig a fej mellé állították. A rangosabb halottakat a kor lovasnomádjának tipikus fegyvereivel temették el: a hosszú, egyenes karddal, a keskeny csontlemezekkel megerősített reflexíjjal, a fakéregből készített tegezzel, benne a két- vagy háromélű nyilakkal. A viseletet és a lószerszámot leginkább maszkos véretekkel és szíj végekkel díszítették. Ezek, valamint a csatok száma, az elhunyt társadalmi, vagyoni helyzetétől függően változik. A csatos-veretes lábbeli használatára utaló leleteket és leletösszefüggéseket temetkezésenként ismertetem, mivel a viseletre vonatkozó adatok aprólékos, elemző ismertetése nélkül a rekonstrukció nem lehet meggyőző és hiteles. Avilovka, 1. kurgán

8 A váz bokái táján l-l négyzetes fejű, háromszögletes testű bronz csatot, l-l háromszögben végződő maszkos szíjvéget, valamint 2-2 hurkos veretet találtak. A kisléptékű és a leleteket számmal és magyarázó szöveggel nem jelölő sírrajzon csak annyi látszik, hogy a lábbeli veretei a két boka fölött, egy vonalban, hármasával helyezkedtek el (2. tábla 2). Az egyes típusoknak a hármas csoportban elfoglalt helyét nem lehet megállapítani a sírrajzból. 6 Semenov A. I. 1987, 62 valamint a 26. jegyzet és a 63. oldal összehasonlító táblázata, mely a sírleletek főbb jellemzőit tartalmazza. Eszerint a kubányi csoport eddigi lelőhelyei: Krupszkoj hutor a 4. kurgán 5. sírja; Lenin hutor a 10. kurgán 4. sírja és a 30. kurgán 3. sírja; Pavloygrad a 29. kurgán 2. sírja; Sztaronizsnesteblievszkaja a 3. kurgán 6. sírja, a 4. kurgán 2. és 3. sírja. Bálint Csanád 1989, 40, 77. jegyzete alapján, amely Semenov A. I. szóbei közlésén alapszik, úgy tűnik, hogy a lelethorizont emlékei a Don vidékén is megtalálhatók. 7 Somogyi Péter 1987. 8 A lábbeli veretes temetkezések egészére vonatkozó adatok összefoglalását, a vonatkozó irodalommal 1. Somogyi Péter 1987, 140-145. Ezért az alábbiakban csak az alapközleményekre utalok. Sinicyn I. V. 1954, 226-234. 106