A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Régészet és határterületei - Bartosiewicz László: Az állatcsontok eloszlási rendszere avar temetkezésekben
súlyúvá „polarizált" változók lehetőleg a táblázat tetejére kerüljenek. A nagy faktorsúlyok többé-kevésbé bal oldalról lefelé haladó átlós elrendezése ilyenformán nagyjából megfelel az egyes faktorsúlyok csökkenő magyarázó értékének, hiszen a kisebb sajátértékű faktorok ilyen szempontból kevésbé megbízhatóak. A hipotézis felállításakor kikötésként szereplő [rj ^ 0,25 értékhatárral analóg módon a 0,25-nél kisebb abszolút értékű faktorsúlyokat sem tekintettem mérvadónak, sőt a jobb áttekinthetőség kedvéért a 4. és 7. táblázatból el is hagytam azokat. A kapott faktorok értelmezése az alábbi lehet: I. faktor: az eltemetett személy neméhez kötődő csontok; férfi sírokra a „b" kategóriájú kiskérődző és „c" kategóriájú szarvas marhacsontok jellemzők, míg a „b" minőséget jelző szarvas marhacsontok nagyobb valószínűséggel kerültek női sírokba. II. faktor : a csontok elhelyezése; a sír deréktól felfelé és lefelé eső részébe egyszerre nem raktak ételáldozatot és a csontok közül egyedül a „b" kategóriájú sertéscsontok kerültek bizonyos rendszerességgel a sír lábszár körüli részébe. III. faktor: kérődző csigolyák; szarvasmarhák és kiskérődzők csigolyái és egyéb jó minőségű húsrészeket képviselő csontjai viszonylag nagy valószínűséggel tétettek egyazon sírokba. IV. faktor: sertés- és házityúkcsontok; a viszonylag kevés tyúkcsontváz előfordulása lényegében megfelel a jó minőségű sertéshúst képviselő csontokénak, „b" kategóriájúnak minősített sertéscsontok viszont ezekből a sírokból nem kerültek elő. V. faktor : juh vagy kecske lábvégek; a kevésbé értékes kiskérődző húsrészek együtt fordultak elő, és jelenlétük általában kizárja a hasonló értékű sertés vagy szarvas marhacsontokét. Ismételten hangsúlyozandó, hogy a csökkenő sajátértékekkel a faktorok értelmezése is egyre kevesebb sír anyagának tényszerűségén alapul. Amíg tehát az I. faktor által leírt kapcsolatok lényegében a teljes anyag összefüggéseire épülnek, az V. faktor értelmezése már csupán néhány sírra kiterjedő absztrakció eredménye. Összefoglalás Az eddigi eredmények összegzéseként érdemes ismét grafikus ábrázoláshoz folyamodnunk. A két legfontosabb, I. és II. faktor síkjában (3. kép) a változók csoportosulása arra utal, hogy az eltemetett személy neme és az állatcsontok helyzete a sírban legalább annyira jellemző, mint bizonyos kérődzőcsontok rendszeres sírba temetése. A halott nemének és az állatcsontok elhelyezésének külön faktorhoz kapcsolódása azonban azt is mutatja, hogy a temetkezési rítusnak ez a két tényezője egymástól lényegében független. Az egyes faktorok végpontjainak irányában átellenesen elhelyezkedő változók viszont egymást nagy valószínűséggel kizáró jelenségeket képviselnek. Ez könnyen belátható a sírba temetettek nemének esetében és az állatcsontok elhelyezkedésének ismeretében, de vonatkozik az állatmaradványok megoszlására is. Az ábra közepén, az origó tájékán elhelyezkedő változók faktorsúlya kicsiny (a 8. táblázatban nem is szerepel) fontosságuk a jelenség leírásában elhanyagolható. A 4. képen a változók elrendeződése a kiskérődző és szarvasmarha „a" osztályú csontok együttes előfordulását, valamint a „b" minőségű kiskérődző maradványok és a férfitemetkezések összefüggését erősíti meg. Hasonló kapcsolatra utal a „b" kate• 91