A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre szegedi kapcsolatai

14. Holdfény-Alföldi táj, 1932 (linómetszet) hajladozó parasztalakjait, s az elernyedt, roskadt testtartással, az arcok gyötörtségével már a kifulladást is érzékelteti. Debreceni ábrázolásain a város „érdes részét" mutatja be fáradt favágóival, a széntelepek munkásaival. Tanyai képein úgy jeleníti meg a széllel birkózó, hóviharba került kucsmás parasztokat, hogy érezni, nemcsak a természettel, a sorssal is birkóznak. E művei az Ady Társaság-beli művészek hatását árulják el: Gáborjánitól tanulhatta a paraszti élet realista értékelését, de hallgatta Veres Péter, Németh László előadásait is. 26 Sajnálatos, hogy 1936-ban kilépett az intenzív társadalmi tevékenységet folytató debreceni Ady Társaságból, s ezzel bizonyos mértékig szakított realista, néhol a kritikai realista tendenciákat érvényesítő, expresszív jellegű stílusával. Nem lett megalkuvó, csak a társadalmi problémáktól került távolabb művészete átmenetileg, 1937—40 között, amikor — Békés István szavaival élve — ,,ha nem is nőtt fölébe debreceni önmagának, de nem is maradt alatta. Amíg metszeni, karcolni, festeni hagyták, a kor bilincseiben verve is alkotott"}

1 Egy embertelen kor áldozata lett, még ha ki is bírta, túl is élte volna a borzalmakat, még ha nem is megölték, hanem öngyilkosságba kergették is. Ma is élhetne, most lenne 84 éves. Művei: érzékeny, finom grafikái, szellemes, de súlyos, értékelő' tartalmakat hordozó festményei és a barátok, pályatársak szeretet ó'rzik emlékét. 26 Sz. Kürti Katalin: A debreceni Ady Társaság képzőművészei (Déri Múzeum évkönyve, 1974. 751—778.) 27 Békés István kiállításmegnyitója (Debrecen, 1976) DMKA. 342