A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre szegedi kapcsolatai

nusban festette misztikus hatású jeleneteit (Beszélgetők, Dombtetőn). Amikor 1927ben Glatz Oszkár rábízta a mohácsi művésztelep vezetését, jelentős változás állt be tájfestészetében. Nagy hatást tett rá a vízivilág atmoszférikus szépsége, a színes népviselet, a tájilag és néprajzilag egyaránt érdekes és archaikus környezet. Egyre gyakrabban jelentek meg művein a Duna-parti bárkák, csónakok, halászokkal, a vízimalmok molnáraival és őrletőivel, a kompon átkelő sokácokkal. Állandó modellje volt Rézi, a színes népviseletbe öltözött sváb szolgálólány. Ha hazalátogatott Szegedre, a vízi életet örökítette meg, majd a tápéi tisztaszobákat dagadó fehér párnáikkal, színes csupraikkal. 1929 után szinte teljesen eltűnt grafikáiról a folthatás, csak a tiszta vonalasság érvényesült. Mint Lázár Béla jellemezte: „Japános könnyedséggel, a tiszta vonal puritán egyszerűségével írta le formáit. Nem tónushatásokra tört, hanem éles és csalhatatlan formaigazságokra'

1

\

18 1931-től egymás után születtek gyöngyházszínekre hangolt, ún. fehér képei, többnyire téli tájai, amelyeken alföldi és Nagybánya környéki pusztákat, falusi utcákat jelenített meg. Ezeken a kissé Brueghelre emlékeztető festményeken magas nézőpontból láttatta a tájat, nagy távlatokat fogott át. A tempera használata lehetőséget adott a tónusgazdagságra, a nagy foltokban való fogalmazásra és ugyanakkor részletező rajzosságra, vonaljátékra. A véletlennek ható, festékcsorgatásra emlékeztető képrészletek egyesültek művein a kalligráfiával, s mint rajzain, karcain, itt is a japános könnyedség figyelhető meg. Finom, fehér-szürke-kék színvilágát módosította 1933-as és 1935-ös nagybányai útja, majd egy olasz tanulmányút. Erőteljes kékek, vörösek, rózsaszínek tűnnek fel a mediterrán élmények hatására. Ezekről Lázár Béla így vélekedett az 1936-os kiállítás láttán: ,,A szürke színek színfóniájába most élénkebb és határozottabb szinek vegyülnek... még nem olvadtak bele a régi japánosan finom összhangba, kemények és önállóak. De finom grafikai látása bizonyára látja a kihívót és azon lesz, hogy azokat is összhangba olvassza,,

19

. 1936—40 közti korszakára a további színesedés jellemző (Tamás Galéria lapjai, „après" sorozat). A magyar megrendelők, de külföldi mecénásai is egyre inkább ragaszkodnak a kolorált metszetekhez, karcokhoz. Ekkor készült fa- és linómetszetein — szemben 1930 körüli alkotásaival, de a fametszet magyar képviselőinek : Gáborjáni Szabó Kálmánnak és Buday Györgynek műveivel — a vonal a meghatározó és a fehér szín a domináns (pl. Olasz táj híddal, Firenze). Ex libriseinek száma 1939-re már meghaladta a 250-et. Több művének megrendelője a Tamás Galéria, Soó Rezső, Reisinger Jenő, Nagy József, Luzstig István. Külföldi mecénásai Marco Birnholz, Fritz Traber, Giovanni Montero, de főként Vim van der Kuylen voltak. Első megrendelői között három szegedi gyűjtőt találni: dr. Lusztig Istvánt, Déry Ernőnét, Kolozs Lajost. Kolozs Lajosnak, a szegedi Ládagyár tulajdonosának 1926-tól 1942-ig dolgozott: kis grafikáin favágók, fadöntok jelennek meg (op. 7, 8, 13,14). Gyakori a szegedi Tisza-part a vízen úszó tutajokkal (op. 117,118). Dr. Lusztig István szegedi ügyvéddel 1924-től haláláig kapcsolatban állt Vadász Endre.

20 A kb. harmincöt darabos kisgrafikai anyag egy része szegedi (op. 19 és 78), bécsi (op. 178) városképpel díszített, foglalkozására (op. 20, 21, 67, 81) és gyűjtőszenvedélyére (op. 260) utaló ex libris és alkalmi grafika. Kiemelkedő darab az 1924-es „Vízhordó" rézkarc felhasználásával készült op. 2-es könyvjegy, költözési értesítője (op. 78), valamint a „Tíz rézkarc ex libris" albumban megjelent „hamelni patkány18 Lázár Béla katalógusbevezetője az Ernst Múzeum 1929-es, 105. számú csoporttárlatához. 19 Katalógusbevezető az Ernst Múzeum 158-as csoporttárlatához. 80 Lusztig István (1903—1944?) szegedi ügyvéd, gyűjtő művészetpártolását, műgyűjteményét méltatja Galambos Ferenc (Kisgrafika, 1973. 2. 6—11.) 330