A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre szegedi kapcsolatai

együtt — kéthónapos olasz körútra ment, s ebbó'l egy hónapig Gianni Mantero világhírű építész, kisgrafikagyűjtő vendégei voltak Comóban. Kedves lapok őrzik e látogatások emlékét, s számtalan alkalmi grafika és könyvjegy a köszönet a vendéglátásokért.

15 Valószínűleg Kuylennek köszönhető az amszterdami ÁKOS teremben rendezett kiállítása 1938-ban. Kuylen, mint szakíró is segítette, népszerűsítette Vadász művészetét.

16 Kapcsolatuk 1940 után megszakadt. A Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete londoni csoporttárlata (1937) után csökkentek Vadász külföldi szereplései. Utoljára az 1939-es velencei biennalen szerepelt. Itthon 1937 után nem rendezett önálló bemutatót, a Műcsarnok, Nemzeti Szalon stb. nagy csoporttárlatain azonban még 1943-ban is részt vett („Magyar művészetért" akció III. pályázata, a „Magyar művészek olasz tárgyú képei" című kiállítás). Ötven művével szerepelt a debreceni Déri Múzeum 1943-as „Debreceni Képzőművészek és Műpártolók Egyesülete" országos grafikai kiállításán. A gondtalan éveket súlyos, félelemmel teljes időszak követte. A kezdődő, majd egyre fokozódó zsidóüldözés egyre félénkebbé tette Vadászt és feleségét is, aki pedig határozottabb és jó gyakorlati érzékű volt. Amilyen biztonsággal állt Vadász mellett házasságuk tizenhat éve alatt, olyan egyértelműen követte a halálba is. Amikor 1943-ban Szajolba, munkatáborba vitték Vadász Endrét, már megegyeztek: ha valamelyikőjük nem bírná a tábort, a gettót, a másik is követi. A vég 1944 júniusában következett be: ekkor Vadász már Gödöllőn volt. Györgyinek gettóba kellett volna mennie. Egymásnak üzenve, egymástól távol lettek öngyilkosok mindketten 1944 június elején.

17 A rövid, alig két évtizedes életművet nagyon nehéz korszakokra bontani. A katalógusok, reprodukciók, kritikák arról tanúskodnak, hogy Vadász gyorsan dolgozó, termékeny művész volt. 300—400-ra becsüljük festményei számát, amelyből eddig alig százat kutathattunk fel. Grafikáinak száma kb. 600—-800, amelyből jelenleg háromszázat ismerünk. Viszonylag teljes és katalogizált kisgrafikai életműve, amely kb. négyszáz darabos, variánsokkal, fejlesztési fázisokkal majdnem ezer. Első korszakában (1922—1929) a sokszorosító grafikai tevékenység uralkodott. Karcain a fény-árnyék ellentét, a megvilágítás kérdése izgatta, lapjain festői folthatásokra, misztikusságra törekedett, (Fagylaltos, Borozók, Háry János). Olasz tárgyú műveit (Savonarola cellája, Kolostor) még 1929 körül is ebben a modorban készítette, de itthoni tájélményből fakadó figurális tájképein már 1927-ben átváltotta második korszakra oly jellemző vonalasságra. 1927-es tápéi ihletésű rézkarcain finom, hajszálvékony vonalakkal írta körül palántázó, hajladozó, szántó-vető alakjait, a táji részleteket. Egyre inkább érvényesítette a modern rézkarcolás jellegzetességét: a japánoktól átvett tiszta kontúrrajzolást, a kalligráfia hatását. Bár mellőzte a folthatást, képes volt a tónusok érzékeltetésére. 1929 körül kezdett lino- és fametszéssel foglalkozni. Kezdetben külsődleges népművészeti ornamensekkel telítette lapjait. Rövidesen azonban szociális mondanivaló kifejtésére használta a fehér-fekete ellentétet. Kevés e korból ismert olajképén ugyancsak nagy kontrasztokra törekedett : sötét, mélybarna háttérből bontotta ki alakjait (Fehérgalléros önarckép, Templombelső). Főiskolás korában készült festményei Rudnay Gyula hatását őrzik: galéria tó15 Vadász külföldi megrendelőiről részletesen írt, a kisgrafikák adatait közölte Sz. Kürti Katalin i. m. 16 Wim van der Kuylen: II pittore ungherese Vadász Endre—

Emporium (Bergamo) 1939. nov. 239—246. 17 Vadász haláláról — szemtanúk elbeszélése alapján — Szegi Pálné ír, i. m. Felesége búcsúlevele a DMKA-ban. 329