A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre szegedi kapcsolatai

iskolában tanult. A Tanácsköztársaság bukása után likvidált Heller — akinek Móra Ferenc több művében állított emléket — adta azt a bátorítást, hogy képzó'művészeti pályára induljon a fiatal Vadász. Édesapja gyakorlati szemléletű és szigorú ember volt : nem ellenezte ugyan fia művészi tanulmányait, de ragaszkodott ahhoz, hogy iparos szakmát is szerezzen. így Vadász Endre fényképész-tanulónak szerzó'dött Budapestre 1921 őszén, három évre. 1923-ban mesteroklevelet szerzett. Később, festői munkája segédleteként igen nagy hasznát vette fényképészi tudásának. Keményen meg kellett dolgoznia tehát, hogy megkezdhesse és majd folytathassa képzőművészeti tanulmányait. Fischer Marcell és Neu Ernő bankár személyében pártfogókat szerzett, akik beajánlották az Athenaeum Nyomdába, a „Borsszem Jankó" élclaphoz. A fiatal művészjelölt mindent megtett, hogy anyagilag függetlenítse magát, illetve szüleit tehermentesítse. 1922 őszén — többszáz jelentkező közül — húszadmagával nyert felvételt a Képzőművészeti főiskolára. Tanárai: grafikai szakon Olgyai Viktor, majd Zádor István, festő szakon Fényes Adolf, majd II. évtől Glatz Oszkár. Kimagasló tehetsége alapján már az első hetekben kiemelt támogatást kapott : külön modellje volt, a diákönkormányzat főtitkára lett. Keményen helytállt, megfeszített tempóban, reggeltől késő estig dolgozott a főiskolán (I—

II. évben, párhuzamosan, a fényképészműteremben is). Mint B. Lilinek, ifjúkori szerelmének írta: ,,90 napja nem láttam a szegedi eget... a legszebb kolostori életet élem. 8—13-ig festek, 2—4-ig folytatom, utána elmélet hétig". S közben éjszakákba nyúló rézkarcolás, kedvelt időtöltése következik, néha nagy séták az alakuló Millenium téren, Budán, egy-egy koncert, színházi előadás („Bánk bán,, „Tartuffe,,) s állandó olvasás (Flaubert, Goethe, Lev Tolsztoj, főként a „Háború és béke,,).

6 1922-től 1927-ig rendszeresen szerepelt a főiskolai növendékkiállításokon. Tanárai: Glatz Oszkár, Vaszary János, Csók István elismeréssel szólnak munkájáról, szorgalmáról. Glatz pl. 1923-ban meghíyta parádsasvári alkotóházába. A régi Műcsarnokban rendezendő 1924-es növendékkiállításra már tizenegy alkotással hívták meg. Ilyen sikerek közepette írta Lilinek: ,,ha így folytatom, nagyon sokat hagyok magam mögött"... ,,22 éves vagyok. Te szeretsz... az anyámék körülöttem vannak... Sokan olyan jók hozzám, hogy nem is érdemlem meg. Gyönyörű képek élnek bennem, megvalósításra várva. Nem vagyok genie, de tehetségem van. Elöl fogok járni — úgy hiszem! Inkább elismernek, mint elnyomnak. Előttem az élet és a remény... tudom, hogy nem sima az utam, eddig sem féltem a göröngyöktől és talán pihenőt is találok majd. Sok is már magamról... " Másik levelében portréi készítéséről, érzékenységéről nyilatkozott meg Lili előtt. ,,Tegnap festettem egy fejet, azt hiszem, nagyon jót... Egészen régi a kosztüm, a haj vöröses, a fülre lóg, a száj is kicsit puhább. A kifejezés és a szem én vagyok, de olyan mintha 500 évvel hamarébb készült volna." ,,Nekem hinnem kell, mert ha egy nagy csalódás összetör, nem fogok tudni portrét festeni, csak bábokat. " 1922. január 16-án írta — útban Szegedről Pestre —, szinte gondolatilag megfogalmazva későbbi fehér képei festői programját: „Láttam a telet születni. Mikor elindultam, még sütött a nap, azután hidegebb lett a levegő. A sárga napfoltok farsangi fehér fátyolt kaptak és mire a hold egy útjába akadt bodor felhő közül kidugta kopasz fejét, a legszebb télben jártunk. Nehezen tudom a vibráló fehér hó szépségét leírni az árnyalatok, a színek százai, ecsetemnek is nehéz munkát adnának... ujjongva keltek táncra a fehérgalléros fák és a baliruhás házak... szemeim boldogan lestek a néma táncot, míg láthatatlan kéz csodás művészettel, fantasztikus jégvirágfüggönyt vont az üvegre..."

1 6 Vadász ifjúkorára vonatkozóan Bartos Lili szolgáltatott adatokat. Tanulmányozásra átengedte Vadász ifjúkori naplóját és leveleit. Ezúton is megköszönjük segítségét. 7 Részletek a Bartos Lilinél lévő naplóból. 326