A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán: Műgyűjtés Szegeden I.

nikus, derűs festészetét. Az ő eredményeit kamatoztató, hazai tájba kivonuló és annak szépségeit felfedező' nagybányaiak közül a vezető egyéniségek egy-két sikeres vásznát láthattuk, itt. azonban mint emberábrázolók tűntek fel. Ferenczy Károly artisztikus megjelenítésű kék- és lilaruhás nó'i portréi Manet eló'adói könnyedségére vallanak. Réti István ismert önarcképe és anyjáról készített érzelemteljes műve már mélyebb tartalmú alkotásoknak vehetó'k. Hollósy Simonjeles művészneveló'nk Falovas kislány с képén a megújhodás útjára lépó' festészetünk elsó' eredményeit véljük felfedezni. Az említett művészek alkotásai között találtuk Iványi-Grünwald Béla gyors ecsetvonásokkal létrehozott friss hatású képeit (Cigánylány, Balatoni naplemente) is Csók István vásznai e gyüjteménybó'l hiányoztak. Az „Ecole de Paris" követó'inek hazai csoportjából kimagasló Rippl-Rónai Józsefnek — a Völgyessy-kollekcióban — nyolc műve szerepelt (Lazarine, Lajos öcsém, Rajczi-szomszéd háza, Újhold stb.). Egyszerűen megjelenített pasztelljei, mint a Szundikálás kettesben c. egyik legnépszerűbb műve, az egykori polgári hétköznapok öregjeinek csöndes boldogságát idézi. Rippl-Rónain kívül a modern francia piktúra hazai befolyását Vaszary János feleségéről készült portréja is érezteti. Színeiben éppúgy, mint komponálásában bátran áttöri a századvégi arcképek konvencionalizmusát. Még náluk is merészebb stíluskísérletezó'nek tűnik azonban a „Nyolcak" mozgalmának vezére, Kernstok Károly expresszív hevületű Utolsó vacsorá-jával. A francia „Fauves"-okat eszünkbe juttató magyar társai: Berény, Czigány, Márffy és a többiek, konstruktív irányzatokhoz kötó'dő alkotásaikkal a gyűjteményben még betöltésre vártak, csakúgy az „Aktivisták" néhány művét is szívesen láttuk volna. A franciás vonalat itt még Czóbel Béla: Tükör előtt с mély tüzű festménye és Matty asovszkyZsolnay László szelíd tónusú virágcsendélete, valamint Bálint Endre szüretet ábrázoló érdekesen formált kompozíciója képviselte. Két világháború közötti festészetünk sokrétűségére, illetve ellentétes pólusaira jellemző, hogy az ide tartozó alkotások hol felrázó erővel hatnak, mint Derkovits forradalmi szellemű képei, hol meg mint Arnos Imre vásznai, a költészet eszközeivel döbbentenek rá korunk társadalmi visszásságaira. Ezektől a mesterektől itt nem találunk példaműveket. Azonban Nagy Balogh János: Kályha székkel с képe félreérthetetlenül utal kora árnyékos évtizedeire. Magányos festőink alkotásai közé Gulácsy Lajos különös hangulatú vásznai (Olasz mese, Rózsatő) és Csontváry Kosztka Tivadar: Zárda с itt látott kis képe sorolhatók. E művek mesterei a magyar piktúra „ködlovagjai" voltak, akik koruk társadalma elől egy maguk teremtette regényes vagy bizarr — de általuk mindenképpen boldogabbnak vélt — világba menekültek. Velük együtt említjük meg Mednyánszky Lászlót is, akitől Völgyessynek szintén több műve (Csavargófej, Téli tábor, Leselkedők stb.) volt, melyek Mednyánszky ismert festményeinek számítanak. Egry József-— a szóban forgókkal rokon — egyedül valós ágát és pantheista életszemléletét, gyötrődést kifejező Önarckép-e és fénnyel teli Badacsonyi est-je elhitetően igazolják. A harmincas éves jellegzetes műcsarnoki naturalizmusának hátat fordító művészek közül — e gyűjteményből — a római iskolás Aba-Novák Vilmos három temperájáról (Lacikonyha stb.) és Molnár С Pál egyik vallásos kompozíciójáról kell említést tennünk. Az eleven ecsetjárású Basch Andor (Interieur) és a lírikus alkatú Szőnyi István néhány egymástól eltérő arculatú képe (Asszonyok a vízparton, Borjú) gazdagították az anyagot. Amint láttuk, a Gresham-táraságból Egryn és Szó'nyin kívül műveikkel itt többen — így Bernáth Aurél— nem voltak jelen. Mai neves művészeink sorából Borsos Miklós, Miháltz Pál és Iván Szilárd egy-egy érdekes önarcképét láthattuk. A „nagy öregeket", Barcsayt, Kmettyt és másokat e kollekcióban nem képviselték művek. 302