A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán: Műgyűjtés Szegeden I.

is vannak, melyek csehszlovákiai és hazai templomok (egri, tiszapüspöki, mezőtárkányi stb.) oltárképeihez készültek. A biblikus témákon (Szent József álma, Jézus beteget gyógyít, Mária a halott Jézussal stb.) kívül, a figyelemre méltó lapok sorában, fej- és kéztanulmányok, valamint alakstúdiumok (Remete, Amazon íjjal, Ülő férfi stb.) is találhatók. A fenti kollekció nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria 1979 decemberében bemutatta, az általa rendezett Kracker János Lukács (1717—1779) osztrák festő emlékkiállításán. A tárlatot rendező' Jávor Anna szerint „...szerencsésen egészíti ki a kiállítási anyagot a szegedi Móra Ferenc Múzeum újabban meghatározott barokk rajzgyűjteménye, amely Kracker vázlatait, valamennyi korszakát képviselő' tanulmányainak és terveinek válogatását tartalmazza. Az együtt megó'rzött sorozat bizonyára magának Krackernek a gyűjteménye, amelyet fiatal korától kezdve magával hordott és bó'vített, hogy — a kor szokása szerint — újabb megbízóinak e rajzokkal is bemutathassa művészi képességeit, elgondolásait."

5 Meg kell említenünk a szegedi születésű és helyi neveltetésű Ráth Györgyöt, akire már nyilván korán hatással volt a múlt századi itteni polgári környezet. „Ráth fiatalemberként került az udvari kancelláriához — írja Sinkó Katalin —, és hamarosan kapcsolatba került neves bécsi műgyűjtó'kkel és kereskedó'kkel... 1902-tó'l gyűjteményét a városligeti fasorban álló villájában helyezte el, melyet halála után özvegye az államnak felajánlott, tehát nyilvános gyűjteménnyé alakították át... A villamúzeumban továbbra is a dolgozószoba dísze maradt a két Rembrandt-festmény, a fogadószobáé a gemmák gyűjteménye, a műtörténetileg legjelentó'sebb képeket a ház képtárszobájában őrizték..."

6 Ráth műkincseiről Radisics Jenő írt 1906-ban, „Az Országos Ráth György Múzeum Kalauza" címen.

7 A XIX. század végén a helyi műgyűjtők közül, a földbirtokos Kárász Géza tűnt ki, akinek keze alatt — egy ideig — az örökölt gyűjtemény muzeális méretűvé bővült. Kincseit szegedi otthonában, a Klauzál tér 5. sz. alatti házban tartotta, de sűrű külföldi útjai miatt ritkán tartózkodott műtárgyai között. Ezeket a helyi nyilvánosság elé nem is bocsátotta. Kárász költekező életmódot folytatott, bejárta Európát, így élete vége felé áruba kellett bocsátania műkincseit, amelyet 1890 tavaszán árvereztek el Párizsban. Kovács János szegedi helytörténész 1891-ben megjelent cikkében részletesen foglalkozott Kárász gyűjteményével.

8 Megemlítette, hogy az 1884-ben Budapesten megrendezett Történeti ötvösmű kiállítás legérdekesebb tárgyai közé tartoztak a szegedi neves gyűjtő műkincsei, melyek a legrégibb kortól a XVIII. századig értékes darabokból állottak. Kovács a Kárász-gyűjteményből — többek között •— a pekingi nyári palotából származó kínai vázát, a Lodi-i templomból való románkori bronz gyertyatartót és Pollaiulo művének tartott zománcos oltárkeresztet, továbbá a gyűjteményben lévő régi sévres-i porcelánokat emelte ki. A múlt századi szegedi műgyűjtés történetének fontos dátuma az 1891-es esztendő. Ugyanis ez év áprilisában volt az első nyilvános kiállítás, a Szegedi Nőiparegylet gondozásában. Az akkori helyi műgyűjtők: Fluck Ferenc, Lengyel Józsefné, Odry Lehel, Zsótér Andor és mások képeiből Kacziány Ödön itt élő festőművész rendezésé5 Kracker János Lukács (1717—1779). Katalógus. 1979. szept. Bev.: Jávor Anna. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása Kracker halálának kétszázadik évfordulója alkalmából. ; Szelesi Zoltán: Kracker-rajzok Szegeden. Délmagyarország (továbbiakban: Délm.) 1979. dec. 1. 6 Sinkó Katalin: A magyar műgyűjtés 1850 után — a magángyűjteményi kiállítások tükrében. Válogatás magyar magángyűjteményekből. Katalógus, 1981. 15. 7 Radisics Jenő: Az országos Ráth György múzeum Kalauza. Bp. 1913.; Lásd még: Faragó Ödön: Ki volt Ráth György? A Műgyűjtő, 1928. 82. ; Bálint S.: i. m. 92. 8 Kovács János: Kárász műkincseiről. SzH 1891. febr. 11., febr. 21. 291