A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Régészet és határterületei - Vörös Gabriella: V. századi leletek a kiskundorozsmai Kenyérváró dombról

zamai a csákvári temetőben kerültek elő, ahová az V. század első felében még biztosan temetkeztek

55

. A leletegyüttesben szereplő két kerámiatárgy: egy fekete korongolt pohár (VI. t.), valamint egy vörös, finom kidolgozású félgömbös tál (VII. t.) a jellegzetes hunkori típusok közé tartozik. Az agyagpohárnak — enyhén hangsúlyozott hasvonala miatt — különleges, ritka formája van. Egyetlen jó párhuzamát ismerjük — bár ennek a pohárnak a színe vörös — egy Szarvas környéki sírból

56

. Poharunkat fekete színe és szépen fényezett felülete miatt biztonsággal sorolhatjuk a hunkoriak közé. Párducz Mihály ezt a kerámiatípust az ún. csongrádi csoportra tartja a legjellemzőbbnek és formailag az üvegpoharakra vezeti vissza

57

. A tál legközelebbi párhuzama Szeged—Alsótanyán, 1903-ban az I. sírból került elő

58

. A temetkezésről azt tudjuk, hogy a domb keleti részén lelték, a váz háton fekvő volt és az edényke mellett ácskapocs alakú koporsóvasalások is kerültek elő

59

. Párducz Mihály ezeket a tálkákat hunkori fémedényekkel, így pl. a Szilágysomlyón előkerült tálakkal hozza kapcsolatba

60

. A dorozsmai tál mégis egyedi típusnak számít, mert az alábbi párhuzamok mindegyikénél peremük alatt bekarcolt vonal vagy kannelura is van és kivétel nélkül szürke, vagy fekete a színük : Szeged—Bilisics

61

, Szentes—Nagyhegy

62 és Újverbász

63

. A hunkorban sok egyedi, különleges edénytípust ismerünk, a mi két edényünket is ezekhez soroljuk. A leletegyütteshez tartoznak még az eddigieken kívül: egy nyomott gömbformájú kék pasztagyöngy (I. t. 2.), egy ismeretlen rendeltetésű vastárgy (III. 1.1.) és egy vasrozsda által konzervált textildarab (I. t. 3.)

64

. Ezek a tárgyak az előzőekhez képest számunkra nem bírnak különleges jelentőséggel, róluk itt nem is szólunk részletesen. Ш. Összefoglalás A Kiskundorozsma—Kenyérváró dombról előkerült szórványleletek három csoportba sorolhatók. Egy részük megtalálható a későrómai, illetve a provinciába betelepült barbárok sírjaiban (üvegpohár, fülbevaló). Kiderült, hogy e tárgyak a pannóniai későrómai, továbbélő fém,- illetve üvegmüvesség termékei. A leletek második csoportja (agyagpohár, tál, fibula) az alföldi műhelyekben készülhetett. A borostyán kardgomb és ezüstcsat párhuzamait olyan leletegyüttesekben találtuk meg, melyekről egyértelműen bizonyítható, hogy leghamarabb a IV. század 70-80-as éveiben idegen népcsoportokkal kerültek az Alföldre. A leletek döntő többségének párhuzamai a Csongrád—Laktanya hunkori temető mellékletei között vannak meg (fibula, üvegpohár, agyagpohár, fülbevalók). A temető 55 Barkóczi L.—Salamon Á. 1978. 11. kép. 2. A későrómai temetők kronológiai helyzetéhez uo. 203. 68 Párducz M. 1950. 61. CXXX. t. 12. 67 Párducz M. 1959. 344. Abb. 2. 11—12. 58 Leírása: Tömörkény I. 1903. 388. 59 Párducz M. 1931. 98. XVI. t. 10. 60 Párducz M. 1959. 6. típus, 342. Abb. 2. 7. 61 Párducz M. 1950. CXXI. t. 15. 62 Párducz M. 1950. LXVTI. t. 19. 63 Párducz M. 1950. CX. t. 4. 64 A textil-maradványt T. Knotik Márta, a szegedi Móra Ferenc Múzeum főrestaurátora vizsgálta és határozta meg: konzervált, korrózióval átitatott 10X7 mm nagyságú textília két rétegben. A Z sodratú lánc- és vetülékfonalak anyaga növényi eredetű (a konzerválás miatt már nem vizsgálható). Szövése vászonkötésű, lánc- és vetüléksűrűsége 20 db centiméterenként. A vászon minősége a ma használatos lepedővászonhoz (Szeged régészeti adattár 1—73. G minta) hasonló. 26