A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Sipos József: A Kisgazdapárt 1918 októberében

volt a Magyarország feldarabolásától való félelem. E félelem jogosságát bizonyította Wilson október 18-i válasza, amit Budapesten 21-én ismertek meg: az amerikai elnök visszavonta 14 pontját, hangoztatta, hogy az autonómia már nem elégíti ki az elnyomott nemzetiségeket, s ezért a Monarchia kormányát a Cseh és Délszláv Nemzeti Tanáccsal való tárgyalásra szólította fel. Wilson jegyzéke és Horvátország függetlenségének kinyilvánítása hatására gróf Károlyi Mihály, a Függetlenségi 48-as Párt vezetője október 22-én 10 pontban foglalta Össze pártja követeléseit. Ezek lényegében megegyeztek a Hock János által elmondottakkal, de a bekövetkezett események miatt annál határozottabbak voltak. Témánk szempontjából fontos megállapítani, hogy Károlyi követelései nem tartalmazták az agrár- és a közigazgatási reformokat, a nagy vagyonok megadóztatását és a demokratikusabb szociálpolitikát. Ezeket a követeléseket feltételezhetően a kormánypárttal való megegyezés reményében hagyta el. Látni kell azonban, hogy ezek a Kisgazdapárt legfontosabb követelései voltak! Károlyiék javaslatait azonban a parlament többsége még így is elutasította.

12 Másnap, 23-án — az adriai kikötőváros, Fiume, nagyrészt délszláv helyőrségének fellázadása hírére — az ellenzéki pártok heves támadást intéztek a kormány ellen, annak lemondását követelték. Az elnök által elrendelt szünetben Károlyi Mihály javaslatára az ellenzéki pártok képviselői rögtönzött értekezletükön elhatározták a Wekerle-kormány megbuktatását és hogy egy teljesen új, demokratikus kormány haladéktalan kinevezését követelik a királytól. Meskó Zoltán képviselő követelte, hogy a Károlyi vezetésével megalakuló új kormányba a parlamenten kívüli szociáldemokrata és polgári radikális pártok mellé vegyék be az ország földművelésnépét is, amin elsősorban a Kisgazdapártot érthette. A Függetlenségi és 48-as Párthoz tartozó Juhász Nagy Sándor szerint az új alakulást, „amelyben a szociáldemokraták éppúgy benne legyenek, mint a földmívesek képviselői, nem szabad kifejezetten valamely szélső irányzathoz kötni". Gróf Andrássy és gróf Apponyi után, Nagyatádi Szabó István a Kisgazdapárt nevében jelentette be csatlakozását az alakuláshoz.

13 Az értekezlet után — az ellenzéki pártok követelésére — a kormány lemondott. Ezután a pártok vezérei a miniszterelnök szobájába gyűltek össze, hogy megtárgyalják, milyen legyen az új kormány összetétele, ki legyen az új miniszterelnök? Gróf Tisza István, a Munkapárt vezetője kategorikusan ellenezte, hogy Károlyi Mihály legyen az új miniszterelnök. Ezután a többi pártvezér — közöttük Nagyatádi Szabó István is — szembefordult Károlyival. Azt javasolták, hogy a mérsékelt ellenzék alakítson kormányt, amelyben miniszterséget ajánlottak fel Károlyinak és elvbarátainak, valamint a parlamanten kívüli szociáldemokrata és radikális pártoknak. Ezt azonban К árolyi nem fogadta el : ő demokratikusabb kormányt akart, teljesen a saját programja alapján, amelyben — ahogy ő írja —, „helyet foglalhat Andrássynak, Apponyinak, a néppártnak és a demokrata pártnak is egy-két képviselője". Ebbe viszont ezek az ellenzéki pártok nem mentek bele.

14 Ezen az értekezleten tehát Nagyatádi Szabó István, a Kisgazdapártvezéreszembefordult Károlyival, aki a parlamenti polgári pártok vezetői közül a legdemokratikusabb irányvonalat képviselte. Károlyi felsorolása viszont azt jelzi, hogy ő pedig elfelejtette a Kisgazdapártot felvenni az általa tervezett kormányba, pedig annak programja — amint láttuk — nem különbözött lényegesen a Függetlenségi és 48-as Párt követeléseitől. "Nemesi, m. 11—12. 18 Népszava, 1918. október 24. 6. 14 Károlyi Mihály: „Egy egész világ ellen". Bp. 1965. 344. 260