A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Huszka Lajos: A Szeged–szatymazi Gazdakör története I.

működés után a szatymazi hegyközségeket a vagyonféltés, a széthúzás, a hivatalos hangnem jellemezte. Működésük formálissá vált, elszigetelődtek.

3 Ezek utóda lett a szatymazi gazdakör : a szeged-felsővárosi vagyonos polgárok, a szatymazi módos és középparasztok, a kisbirtokosok, valamint a szegedi úri birtokosok egyesülete. Közvetve az egész szatymazi lakosság gazdasági és kulturális életét formálta egészen a fölszabadulásig. A tehetősebb tanyai gazdák és az úri birtokosok a gazdakör keretében összefogottabb, tudatosabb, eredményesebb gazdálkodást folytathattak. Szakmai tanácsokkal oktatták, a termékek értékesítésében segítették a tagokat. Az 1870-es évek után Szeged város tanácsa engedélyezte, kezdeményezte a gazdakörök létrejöttét.

4 Rádöbbentek arra, hogy szervezéssel, felvilágosítással, erkölcsi és anyagi támogatással a holdankénti néhány forint jövedelmet hozó homokterületek ezreket érő birtokká válhatnak. A tudatlanság, a maradiság miatt a földeket kezdetleges módon művelték meg, így az államnak is, az egyénnek is csekély jövedelmet adott nagy földterület. Mivel ebben az időben Szatymazon se történt még tervszerű csatornázás, az összes művelésre érdemes kaszálóterületet már feltörték. A mezőgazdasági termeivényekre minőség és mennyiség tekintetében nagy igények mutatkoztak, ezért a belterjes gazdálkodás szélesítése, általánossá tétele volt csak a helyes és kifizetődő út a gazdálkodók számára. A gazdakör tevékenysége, különböző akciói (új gépek beszerzése, alkalmazása, a szakoktatás kiszélesítése, nemes vetőmagok, oltványok kiosztása, az állattenyésztés fejlesztése) a termelés belterjesítését mozdították elő. A kisbirtokosok, a törpebirtokosok, a kapások a módos parasztok vagy úri birtokosok napszámosaiként, részeseiként elsajátították a korszerű mezőgazdasági technikát, megismerkedtek az új gépekkel, permetezőszerekkel, nemes növényfajtákkal, gyümölcsfákkal, kiváló állatfajtákkal. A tapasztalatokat a maguk gazdaságában is alkalmazták, ha lehetőségük lett rá. Nem alakultak ki Szatymazon 80—150 holdnál nagyobb birtokok egy család tulajdonában. A kiegyezés korától 1945-ig mindössze 15—20 ilyen családról tudunk. Ugyanezen időszak alatt a 25—80 holdas gazdacsaládok száma se haladta meg az Ötvenet. E két paraszti réteg befogadóképességétől függően a földterülettel nem rendelkező családok (cselédek, béresek, a módos gazdák második, kisebb tanyájába meghúzódó napszámosok) száma se emelkedett a 70 fölé mindaddig, amíg a kiegyezést követő polgári átalakulás következményeként meg nem indult az úri birtokok elszaporodása Szatymazon. Á 8—25 holdnyi területen gazdálkodók száma 25—30. À mi vidékünkön a 10—12 holdas földművesek még eljártak a gazdagabbakhoz részesnek. A lakosság zömét az 1—8 holdas földművesek alkották a századfordulón, de még 1945-ben is, 550—600 családdal. A gazdakört létrehozó és fenntartó társadalmi rétegekről a következőket állapíthatjuk meg. 1. Helybeli módosabb parasztok (25—150 hold földterület birtokosai) Igen differenciált réteg. Megtalálható köztük a nehezen szervezhető, az új gondolatok, új mezőgazdasági eszközök és módszerek iránt teljesen közömbös, maradi gondolkodású, aki csak a saját mezőgazdasági tudását becsülte (15—20 család). Nem érde3 Huszka Lajos 1975. 4 Szuts Mihály 1914. 451—453. 236