A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II.

MAJÁLIS Májusban a tanév vége felé rendezték meg az iskolás gyerekek részére a majárist (majálist), valamikor a község határához tartozó bánáti erdó'ben, majd az 1920-as évektől a Makóhoz közeli Fehérház nevű gátó'rház melletti ártéri erdó'ben. A gyerekek a tanítóik vezetésével gyalog mentek a Fehérházig a töltésen, legfeljebb a kisebbeket és gyengébbeket vitték kocsin az arra vállalkozó szülők, akik a gyerekek kedvéért a május végi dologidőben feláldoztak egy napot, jó idő esetén leginkább az utolsó májusi szombatot. Ha szép volt az idó', a majális jó hangulatban telt el, délután már rezesbanda ütemére táncoltak a gyerekek, a szégyenló'sebbek azonban inkább játszottak az erdó' melletti legelón vagy a ritkábban látott erdei madarakat nézegették. Ez a nap egyébként a „Madarak és fák napja" is volt. A majálisról este sötétedéskor alaposan elfáradva érkeztek haza. A tanyai gyerekeknek még azután kellett kimenniük a tanyára. Apjuk vagy anyjuk rendszerint már várta őket a faluban. Otthon azután a szüló'k néhány napig ápolhatták a gyerekeik feltört lábát. Az 1950-es évek elején még rendeztek majálist az iskolás gyerekeknek. MARGIT NAPJA — június 10. Margitot Apátfalván is a legyes jelzó'vel illették és sokszor mondták: „Maj* gyünnek mán a legyek, a héten Margit napja lesz." Vagy: „Meghozta Margit a legyeket-"

29 ANTAL NAPJA —június 13. Ezen a napon nem volt szabad sütni és egyáltalán lisztbe nyúlni, nehogy Szent Antal tüze (orbánc) jöjjön ki azon, aki lisztbe nyúlt. Az orbánc az arcon, kézen vagy a lábon úgy égett, mintha parázs lett volna. Hitték, hogy akin Szent Antal tüze van, akkor gyógyul meg, ha Antal nevű ember lisztes zsákkal megütögeti. Leginkább mégis úgy volt szokásban gyógyítani, hogy három Antal nevű acéllal és kovával rácsiholt és ráimádkozott. A keddi mosást is kerülni kellett, mert úgy tudják Apátfalván, hogy Szent Antal kedden született és kedden is halt meg. Bálint Sándor említi: „Századeleji följegyzés szerint Apátfalván a gazdátlanul elhagyott olvasónak Szent Antal olvasója a neve. Ha valaki megtalálja, a templom Szent Antal-szobrára akasztja, hogy feledékeny gazdája ott majd ráleljen. Néha egész csomó rózsafüzér függ a szent lábánál, nem viszi el senki, mert nem az övé. Ha azután valaki olyan szegény hal meg, akinek még olvasója sem volt, akkor ezekbó'l vesznek el egyet és ráfonják a halott ujjaira."

30 Nyári ünnepek és jeles napok SZENT IVÁN — június 24. A nyári napfordulón Apátfalván is szokásban volt egészen a második világháborúig szentiványi tüzet gyújtani és ugrálni. A faluban utcasarkokon, a töltés tetején, tanyán pedig két tanyasor között sima helyen, leginkább dűló'úton gyújtottak tüzet, 29 Bálint S. 1980. 288. 30 Bálint S. 1977.1/452. 204