A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II.

Az első világháború után enyhítettek a böjtölésen. Akkoriban leginkább már csak szerdán és pénteken böjtöltek. Különösen azok a fiatalok szeghették meg a régebbi szigorúbb böjti fegyelmet, akik maguk laktak a tanyán, a faluban élő és a régi hagyományokhoz jobban ragaszkodó szüleik pedig csak ritkábban találkozhattak velük és így nem ellenőrizhették a böjti étrendjüket. Enyhülést jelentett Apátfalván a böjtölésben az is, amikor az 1920-as évektől általánosan szokássá vált, hogy nagyszombaton, amikor a föltámadási körmenetről hazamentek, a csillagok feljötte után kocsonyát ettek. „Jellegzetes böjti ételek voltak : olajos pite, olajos káposzta, olajos görhe, poroja, kőtt bodag krumplival és olajjal, sós bodag, sós-paprikás kenyér, hajába' sün és főtt krumpli, érett túrú, vajjal készített kalács, lepény és száraztészta. (Görhe, poroja, bodag — kenyérpótló tésztafélék.)"

4 A túróhoz kemin téfölt (kemény tejfölt) is kevertek, ahol mód volt rá. A faluban sutult repce- és tökmagolajnak nagy szerepe volt a böjti táplálkozásban. A második világháborúig három olajsutú is volt Apátfalván.

5 Zsír helyett böjti napokon sütésnél és főzésnél az olajon kívül a vajat is használták. Italos és pipás emberek is voltak, akik meg tudták tartani a böjtöt, de nagyszombaton a feltámadási körmeneten már a zsebükben volt a pálinkás üveg és a pipa. A cigarettára már könnyebben rágyújtottak böjtben is, mint a pipára. Nagyböjtben nem illett világos ruhát felvenni. Az asszonyok feketében vagy sötétkék festőruhában jártak, a lányok violaszín pántlikát kötöttek a hajukba. A virágvasárnap előtti feketevasárnapon a gyerekek kivételével a legtöbben (férfiak, asszonyok, de még a nagylányok és legények is) feketébe öltözve mentek a templomba. Mivel nagyböjtben a zajos mulatság tiltva volt, azért a fiatalok kimentek a falu melletti gyöpes Vásártérre, továbbá a temető melletti Kisgyöpre, a tanyaiak pedig tanyasoronként egy-egy nagyobb gyöpes résszel körülvett tanyához játszani. Ott általában a süllözés, dólézás, meg a laptázás járta. A labdával leginkább leütőcskét játszottak. A süllózés és dólézás a fiúk játéka volt, de a labdával már közösen (fiúk, lányok) is játszottak.

6 GERGELY NAPJA — március 12. Gergé Apátfalván a mákvetés napja volt. A régi öregek hitték azt, hogy a mák vetése közben nem szaban beszélni, mert akkor férges lesz a mák. Nem is beszéltek a mákvetők. Nem válaszoltak, hiába szóltak hozzájuk. Amikor még hitték a bűbájosságot, volt aki a jó máktermés sikere érdekében meztelenül vetette azt. Utóbb ezt már csak tréfásan javasolták a mákot vetőknek. A sátoros cigányok régen sokat szidták Gergét, mikor havat hozott. Pátfolván ilyenkor az a szólás járta: „Havas Gergé ne havaskodj!" Havas jelzővel egyébként azt illették, aki meggondolatlanul ésszerűtlen dolgot cselekedett vagy szeleskedett. Apátfalván az a szólás is járja: „Ha Gergé napja gyün, akkö* ne hallgass senkire, hanem rakjad a krumplit!" Egyébként a márciusi hóból Apátfalván is gyűjtöttek össze és annak a levével itatták a kiscsirkéket, hogy egészségesek legyenek. A lányok a márciusi hóban megmosdottak, hogy szebbek legyenek, mert hitték, hogy az szépít.

7 * Szigeti Gy. 1971. 214. 6 Szigeti Gy. 1974. 134. • Lele J.—Waldmann J. 1971. 582. 7 Barna G. 1979. 86. 194