A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Nagy Ibolya: Végrendeletek és temetkezés Szentesen a 19. században

(1 magyar forint = 100 ezüstdénár = 75 krajcár) s amikor a forint helyébe lépett az ezüst tallér 120 krajcár értékben, továbbra is forinttal számolt : kikereste a forint fajtái közül azt, amely törtrészek nélkül a 120 krajcárhoz viszonyítható volt, ez a rajnai forint 60 krajcár értékben. A váltópénzek egy része ezüstbó'l (ezüsttel kivert rézbó'l), rézből készült leginkább ilyen címletekben: húszas és tízes (20 krajcáros és 10 krajcáros), „máriás" = 17 krajcáros, öt krajcáros, garas, dénár = 1/5 garas

36 Mindig feltüntetik, hogy a számolás alapja a rajnai, váltó stb. forint (Amikor nem jelölik, akkor rajnai forintról van szó. Zárójelbe tettem az egyes temetéseknél azokat a részeket, amelyek választhatóak voltak, mert nem tartoztak szorosan a szertartáshoz ; (pl. : prédikálás, énekszós halottnál több harang stb.) Ha összevetjük a XIX. századi temetés árait a végrendeletekben szereplő összegekkel (ami váltóforintban szerepel, s átváltási kurzusa változó az ezüstforinthoz képest), kiderül, hogy akikről adatunk van, azok magas összeget hagytak temetésükre: 100—150 forintot is. Az adatok differenciálatlansága miatt—kevés összeg (hat húszas) csak egy helyen szerepel — nem tudjuk finoman megközelíteni: mennyit költhetett egy-egy család hozzátartozójának temetésére. Akiknek nagyobb összeg állt rendelkezésükre, azok halottaiknak új, finom ruhát, díszes koporsót, vastag fejfát csináltattak, a prédikáció után búcsúztató is volt, és bőven költhettek ételre-italra, amit a toron illetve a lucubratio alatt fogyasztottak. Étel-ital dolgában a szegényebbek is kitehettek magukért, ahogy megrovóan Kiss Bálint írja: „Én ugyan a ki az efféle vesztegetéseknek több ízbe szemlelője voltam batrann merem irni, hogy ha Szentes 1700tó1 fogva 1800

ig annak felét a mit a Lakodamakra, Keresztelőkre, Halotti torra s Név Napi Vats órákra el vesztegetett a Közjóra adta volna, ollyan Capitális Gyűlt volna belölle össze, hogy annak az Interesseből most adajának nagy része ki telne."

37 Példaként nézzük meg, milyen javakkal rendelkezett egy-egy végrendelkező. Boros Pál temetésére 100 váltóforintot hagy: „l

ször Lakos Ferentz Uramnak ados vagyok 19 ftal, nékem pedig ados Pataki János vőm 300 ft. Contractus mellett, Vass Mihály vömnél is vagyon 100 ft irás nélkül, mind a' kettőnél vetésre van. 2

or Hékéden vagyon 150 útból álla szőllőm, ahoz egy uj Kád 2 hat akós hordó, 14 akós Hordó, egy 3 akós 1, egy akós hordok, és vasas Cseber, 2 Kapa 2 ásó egy pár Metző-Kés, 1 Csákány Kápa, 1 faragó balta. 3

0r Vagyon ide haza egy Lugzó Kád és egy Káposztás és egyébb szükséges eszközeim."

38 Szegedi József végrendelete 1821-ből temetésére 150 forintot hagy: „l

szőr Vagyon ezen Házam mellyben mostan is betegen fekszem vagyon Két Lovam, vasas Kotsim, vagyon kész pénzben 150 az az egy száz ötven forint és tsekély Házi eszközeim egyebem az el számoltattakon felül semmim sints."

39 Szegedi Józsefnek gyermeke nem volt, mindenét feleségére hagyta, míg az előző végrendelkező feleségének, három lányának, két unokájának, húgának is testált. így önmagában, ezek az összegek keveset mondanak nekünk, valós értéket akkor kapunk, ha a pénz akkori, helyi vásárlóértékével összevetjük. Sajnos egyazon termék folyamatos árát, árváltozását nem tudom közölni, a szentesi levéltár tanácsi iratai közt levő „Becsük és összeirt javak Jegyzőkönyvé"-nek 1795—1837 között vezetett kötetére tudok támaszkodni. (Nem törekszem arra, hogy szegényebb és gazdagabb háztartás eszközeinek stb. árát egyaránt mutassam; feltételezve, hogy 36 Tárkány Szűcs E. 1961. 239—240. 37 A szentesi református egyház históriája II. kötet 370. 38 CSmL(Szf) végrendeletek gyűjteménye 339/1820. 39 CSmL(Szf) végrendeletek gyűjteménye 25/1821. 187