A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Nagy Ibolya: Végrendeletek és temetkezés Szentesen a 19. században

keim a' közös vagyonból egyenlően viseljék..."

15 „Végre ha az Ur Isten halálomat el hozza tisztességesen takaríttassam el,..."

16 Valószínű, hogy a család anyagi helyzetéhez igazodó, a kor egyházi temetkezési szokásai szerint történő' temetésró'l, s római katolikus vallásúaknál mise mondatásáról van szó. A temetéshez, a „tisztességes eltakarítás "-hoz való jogot a halott természetes, őt megillető' jogának tekintették, ide sorolhatjuk még a gyászhoz, a ravatalozáshoz, a búcsúztatáshoz, a nem házas személynek a lakodalmához, a torhoz fúzó'dó' jogait.

17 A halott részére jogainak érvényesülését a család, a rokonság, a társadalom illetékes csoportjai biztosították, de a tisztességes eltemettetésért a családnak és az egész közösségnek egyaránt és együttesen kellett helytállnia.

18 Jól kitűnik mindez Papp Imre szentesi parasztember dolgozatából is, amelyet az 1910-es évek temetési szokásairól írt: „...a mai szokással ellentétben nem a temetőbeli halottasháznál, hanem lakóházánál ravatalozták fel az elhunytat. Éspedig igencsak a belsó': udvari „tiszta szobában". A tanyán lakó, városi házzal még nem rendelkezó'k is még abban az esetben is ha a tanyán halt meg a hozzátartozójuk, ha csak lehetett, valamelyik városi rokont vagy ismeró'st kértek fel arra, hogy engedje meg az elhunytat a házából eltemettetni. Nagy ellenszenvvel fogadta a mi népünk azt, hogy ha valamely oknál fogva, leginkább ragályos betegségben történt elhalálozás alkalmával a kerületi vagy tiszti orvos rendelkezése folytán a „hullaháztól" kellett a temetésnek megtörténnie. Megjegyzendő az is, hogy sokan öreg napjaikra csak azért is igyekeztek egy kis házacskát szerezni, vagy a meglévőt igyekeztek megtartani, hogy saját házuktól lehessen a majdan megtörténő végtisztesség tételük."

19 A végrendelkezők egy másik csoportja bővebben rendelkezik temetéséről; Kren Miklós szentesi „Sütő mester" ezt hagyta meg 1846-ban: „Először. A' holt testem illendően, de minden pompa nélkül temettessék el azon a helyen, hol halálom történik, s az oda való szegénység köze."

20 ...„Hogy holt tetemeim (!) eltakaríttasa minden pompa nélkül egyszerű, de tisztességes módon történjen meg."

21 A fentebb már idézett Hollik József jegyző így folytatja rendelkezését: „Mire való nézve kívánom (t.i. temetése), hogy a holt Testem minden Pompa tsak közönséges mód és rendtartás Szerént takaríttassák el, és nem többször, hanem halálozásom utánn egyszer, és temetésemkor másodszor harangoztassanak a harangok hanem rendelem, hogy Lelkemnek nyugalmáért temetésemnek napján, vagy napja utánn való napon egy Nagy, és Két halotti Kis Misét szolgáltassanak."

22 ...„Először hidegült testem három pappal és tisztességesen temettessék el, egy engesztelő áldozatot ide értve"

23 — olvashatjuk egy 1839-ben kelt végrendeletben; mint a fentiekből is láthatjuk, a katolikusok külön meghagyják, mennyi misét szolgáltassanak értük, s külön nagynak pénzt gyászmisére. Folytatva a sort: „3

or Négy gyász engesztelő miséket szolgáltasson férjem, de tsak egyszer egyiket boldogult édes Atyámért, másikat édes Anyámért, harmadikat Ferentz Bátyámért, negyediket enmagamért."

24 Itt jegyzem meg, hogy bár a temetésről való gondoskodás a család, a rokonság együttes kötelessége, némelyek személy szerint is kitérnek arra, ki lesz majd köteles 15 CSmL(Szf) végrendeletek gyűjteménye 537/1866. 16 CSmL(Szf) végrendeletek gyűjteménye 341/1820. 17 Tárkány Szűcs E. 1980. 112. 18 Tárkány Szűcs E. 1980. 112. 19 Papp Imre. Kézirat, 1955. 20 CSmL(Szf) végrendeletek gyűjteménye 63/1846. 21 CSmL(Szf) végrendeletek gyűjteménye 485/1837. 22 CSmL(Szf) végrendeletek gyűjteménye 434/1830. 23 CSmL(Szf) végrendeletek gyűjteménye 488/1839. 24 CSmIXSzf) végrendeletek gyűjteménye 485/1837. 181