A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szűcs Judit: A társadalmi rétegződés és a táplálkozás összefüggése Szentesen

zásukat is bemutatja. Ebben a munkában a Kiss Lajosnál külön kategóriába sorolt csó'szök, tanyások, béresek, (hogy csak a legjellemzőbbeket emeljük ki) táplálkozására nem térünk ki, mert étkezésük nyersanyaga, annak készítésmódja lényegesen nem tér el az általában parasztinak nevezhető' étkezéstó'l. A pásztorok, csó'szök után kutattam Tálasi István biztatására annak reményében, hogy a magának szabadtéren főző férfiember a korban szokásosnál archaikusabb készítésmódokat ó'rzött meg. A kis távolságok miatt a jelzett foglalkozásúak haza (a városba, a tanyába) járhattak meleget, fó'ttet enni. Tehát nem térhettek el az átlagos paraszti étkezéstó'l. A kubikosok A földnélküli, egy-két holdas kiséri, alsópárti katolikus, kisebb számban a felsőpárti szegényparasztok a múlt század közepétó'l, a jelen század elsó' felében is kubikmunkán találtak kereseti lehetőséget, „földesztergályosok" lettek a monarchia területén Horvátországtól a Felvidéken át a Dunántúlig, Ausztráig. A szentesi kubikos, a szentesi talicska fogalommá vált az országban (Bese Lajos, Csák Imre, Dósai Pál, Török János).

20 A korabeli város monográfia adatokat szolgáltatva, önkritikusan veti fel a kérdést. 1910-ben a napszámosok száma 3443, a lakosság 10,9%-a. „Ez a nagyszámú munkásság csak aratás idején kapott munkát Szentesen. Az év nagyobb részében idegenben —sokszor más országokban—végez többnyire nehéz földmunkát (szentesi kubikosok), a téli időszakot pedig legtöbbször munka nélkül töltik el."

21 Míg a földnélküliek országos átlagban a lakosság 4,1—4,6%-át teszik ki, Szentesen 10,9 %-át (1910-es adatok).

22 A kubikosok, cserepesek, mint Szentesre jellemző napszámos, mezőgazdaságiipari bérmunkás réteg táplálkozásának külön tárgyalását számbeli arányuk, a paraszti munkát végzőkétől eltérő táplálkozásuk indokolja. A táplálkozás milyensége függött a mindenkori bérviszonyoktól,

23 vagyis egyrészt attól, hogy fizetik meg a kubikos munkáját, mit, mennyit vásárolhatott a pénzéért, harmadszor a munkahelyet jelentő vidék adta nyersanyagtól. Néhány jellemző adat az utóbbi tényezőre: szabadon halat foghattak az Alföldön a Tisza-parton, rozskenyeret ettek a Felvidéken, birkasajtra, túróra, puliszkára cserélhették a magukkal vitt élelmet Erdélyben.

24 Ugyanakkor a földdel rendelkező paraszt és kubikos táplálkozása annyiban hasonlít, amennyiben az azonos település földrajzi adottságai, gazdasági fejlettsége, mint alapanyag-meghatározó tényező és a kialakult főzés-, előkészítés-, tárolástechnika ezt meghatározta. Általában egy-két hónapra való élelmet tudtak a kubikosok magukkal vinni: kenyeret, kalácsot, száraztésztát, tarhonyát, lebbencset, szalonnát, füstölt húst, sonkát, burgonyát, köles-, kukoricakását, lencsét, borsót, sót, paprikát. A felsoroltakból a kalács, a lebbencs, füstölt hús, sonka, kásák, borsó, lencse vitele nem volt 20 Magyar Néprajzi Lexikon. 1980. III. 335—336. Kubikos szócikk., Borbás Lajos 1977. 27— 28. Füsti Molnár Bálint 1966. Hét adatközlővel hét kubikoséletet mutat be. Kiss Lajos 1981. I. 167-187. 21 Szentes 1978. 261. 22 Féja Géza 1972. 215. 23 Katona Imre 1979. 134. 24 Katona Imre 1979.137. Katona Imre szerint a csongrádiak, alföldiek inkább vittek, küldettek maguknak élelmet, alapanyagot otthonról. Gyűjtésünk ennek ellentmond. Természetesen mindkét gyakorlat érvényben lehetett általában a kubikosoknál. 172