A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szűcs Judit: A társadalmi rétegződés és a táplálkozás összefüggése Szentesen

A kérdés megoldásaként jelentkezett az ország több részében az egykezes.

15 Szentesen mértékét tekintve — az információkból, jelenségekből ítélve — lényegesen kisebb mértékű az Ormánságban, Sárközben tapasztaltaknál. A református nagygazdák között előfordult, hogy nem nősültek, testvérjükkel, cselédjükkel éltek, hogy a házasodással járó birtokaprózódás ne következzen be (Gilicze László közlése isiapján). Gyűjtésünk során találkoztunk egy családos nagygazdával, Gránitz Imre a elmondott egy a témába vágó történetet (vö. a szövegmutatvánnyal). Egykézésként értelmezzük a döntően katolikus Alsóréten tapasztalt jelenséget. A múlt század 80—90-es éveiben csatornázott határrészen a mai 50—80 éves kisparasztok családjában még 6—10 gyerek (fiú, lány) született, nőtt fel. Ugyanakkor a gyerekek nemzedékének a tanyán, Alsóréten maradt tagjai közül 1—1 „öreglegény maradt", például a Németh, Vas, Gránitz családban. Ha paraszti voltában, a föld, víz, levegő adta jólétben meg akart maradni, akkor nem házasodott meg. Az egykének ezt a változatát a hagyományos paraszti gazdálkodás megszűnéséig a paraszti létben ösztönösen, éppen kialakuló formájaként értelmezzük. Uradalmi cselédek A földnélküli, mezőgazdasági munkát végzők legkötöttebb, legalacsonyabb szintje az uradalmi cselédeké.

16 A derekegyházi uradalom cselédei számára a legközelebbi piac, vásár, bolt Szentesen volt. Ebbe a városba jártak a kommencióba kapott, termelt, cserélt élelmen, használati eszközökön kívül vásárolandó holmikért. Egy részük különböző időpontokban behúzódott, letelepedett a városban (Nagy Bálintné). A kommenciót természetben kapták: tehenet, aprójószágot, disznót, méheket tarthattak. Egy konyhára két család, egy szobában egy vagy két család lakott. Az Illyés Gyula, Kovács Imre rajzolta uradalmi cselédeknél jobban éltek.

17 Nem éheztek, bár az állattartás jogával élve is a nagy létszámú, 8—10 fős családokban kevés hús, tojás, cukor, gyümölcs jutott. Nagy Bálintné Ladányi Rozália emlékezete szerint egy ebédre egy csirke, tyúk darabjait osztották szét, egy evésre 1—1 tojást kaptak. De „kenyér, tej, tejföl, vaj ez vót, mer ugye ot nem tuttuk értékesíteni." A rántott húst, fasírtot nem ismerték. A többi étel megegyezett a gazdacsaládokban készítettekével. Pénzük minimális volt, a városban ritkán a legszükségesebb ruhadarabokért, néhány fűszerért és háztartási eszközért, tárgyért jártak. Kisparasztok, szegényparasztok A néhány holdas felsőpárti református és a földtelen berki parasztember is elment részért aratni, csépelni, kukoricát kapálni, törni. Vagy kommenciót vagy kosztot kapott. A gazdák egy részénél mennyiségében, minőségében megfelelő ételt kaptak. A kása és a főzés gyakoriságában vele vetekedő tarhonya rendszeresen előforduló étel, főként vacsora volt. „Ezelőtt úgy hittak a parasztokat, hogy tarhonyahasú 15 Magyar Néprajzi Lexikon 1977.

1. 646. Egyke szócikk., Kovács Imre 1947. 65—103. A református ormánsági és sárközi egykézést mutatja be részletesen. Féja Géza 1980. 89. A Viharsarok egykézése. 16 Magyar Néprajzi Lexikon. 1977.

1.443. A család szócikk., Kovács Imre 1947.110. 17 Illyés Gyula 1936., Kovács Imre 1947, 110. 170