A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szenti Tibor: Tanyai istállók Hódmezővásárhelyen

11. Két fa közé, téglaalapra épített nyári tehénjászol. Kardoskút 10. tetett típuséhoz. A fó'épület tetó'végéhez vagy oromfalához csatlakozva, tehát annak meghosszabbításaként jött a nyári istállóra a teteje. Az ilyen típusú építmény 3 oldalról volt zárt, csak elöl, a bejárata feló'l maradt szabadon. Nagy Gyula a vásárhelyi Pusztán különálló, három falú nyári istállót is leírt, amelyet nyári jószágszállásként, lószínként emlegettek. „A nádtető' három falon nyugodott, elöl teljesen nyitott, hátul pedig szellőzó'lyukak voltak a falban. A hoszszanti fal mellett húzódik a jászol. A nádat a cirokszál váltotta föl."

39 Ezekben az építményekben jászlat megfigyeltünk elöl, az anyaépület hátsó falához, végéhez rögzítve, de az oldalsó, deszkafalnál is. Utóbbit fó'leg a marhaistállóknál, hogy a szarvukkal a vályogfalba ne okozzanak kárt. A lótartás megszűnésével fölöslegessé váló parasztkocsik gyors ütemben eltűntek a tanyákról. A kocsiszínek, amelyek általában valamelyik épület végében voltak, felszabadultak. Ezek bejáratán leggyakrabban nem volt ajtó, vagy ha volt, nyárára leemelték, a szín végébe jászlat helyeztek, és nyári istállóvá alakították át. A nyári baromállás legegyszerűbb formája az volt, amikor az épületcsoport mögötti fás, árnyas helyen kiszáradt akácfa derekába, vagy fej-, derékmagasságú, 39 Nagy Gy. 1975. 254. 137