A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szenti Tibor: Tanyai istállók Hódmezővásárhelyen

Az istállók tájolása és telepítése a tanyaportán A szomszédos Szeged város tanyai telekelrendezésének beható vizsgálata nyomán Juhász Antal így fogalmazott: „Az istálló elhelyezésében két típusos változatot találunk : vagy a lakóházzal párhuzamosan, vele szemben épült, vagy a ház hosszanti falára merőlegesen. Előbbi elhelyezést a múlt század elsó' felében, harmadik harmadában épült tanyákon találjuk [...] Ahol a lóistálló a házzal egy végben épült, ott a marhaistálló került a lakóépülettel szemben [...] A mai tanyaállományon gyakoribb a másik elhelyezési változat, melynél az istálló a lakóház hátsó végétol oldalt, rá keresztben húzódik [...] Ahol ugyanis a ház kis eltéréssel a típusos észak-dél tájolású, ott a nyugatkelet hosszanti tengelyű istálló az északi—északnyugati szelek eló'l elzárta a ház elejét [...]"" A vásárhelyi tanyai telek elrendezésében az istállók fontos szerepet töltöttek be. Gyakran ezek voltak a legnagyobb épületek, és a középbirtokos gazda telkén is kéthárom istállóépület állt. Amíg a tanyaházak bejárati homlokzata igen szigorú szabály szerint, zömmel D, К vagy DK felé tekintett, addig az istállók tájolásánál valamennyi égtáj felé. Az északi tájolást viszont igyekeztek kerülni! Pontosabb eligazodást a tanyaházakhoz való viszonyításuk ad. E szerint három fó' elhelyezési módot ismerünk : 1. A tanyaház folytatásaként, annak egyik végénél épült; gyakran vele egy fedél alatt. 2. Az udvart egyik oldalt, a tanyaházra derékszögben lezárta, vagy azzal „L" alakban összeépült. 3. A tanyaházzal szemközt, azzal párhuzamosan állt. A legritkább esetben, csak a tanyatelek későbbi bó'vítése során fordult eló', hogy istálló a tanyaház hátulsó homlokzata mögött épült; de ez a telekelrendezés nem jellemző'. Az istálló telepítését az alábbi szempontok határozták meg : 1. A tanyaház közelében, könnyen megközelíthető és szemmel tartható helyen legyen. 2. A vásárhelyi tanyák kiemelkedésekre, dombokra épültek. A tanyaház és az istállók a legmagasabb ponton kaptak helyet. Amíg a tanyaházat a domb központjába építették, addig az istállókat úgy telepítették, hogy a hátsó faluk a domb lejtős szélére kerüljön a hídlásból kivezetett trágyáié gravitációs elfolyása végett. 3. Az állatok nagy vízigénye miatt az istállók a kút közelébe kerültek. 4. A tanyabejáró az istállók közelében haladt el, vagy a bejárati homlokzat előtt, vagy valamelyik végüknél. Ez az elrendezés mind a jószág-, mind a takarmányszállítást segítette. 5. Az istállók bejáratai belső tanyaudvarba nyíltak. Az istállófal építéséhez használt építőanyagok Tanyai istállót egyetlen ember sohasem épített. Az istállóépítésben részt vett a család valamennyi férfitagja, a munkára foghatóság alsó korától a munkaképesség felső határáig. A család alatt az egész háznépet kell értenünk : tehát a fiakat, vöket éppúgy, mint a béreseket, kanászokat. A 19. század második felétől mind gyakoribb, hogy a lakóépület és az istálló készítésében fogadott kőműves vesz részt, aki nem csupán irányít, hanem maga is dolgozik. Akár a tanyaházat, tavasztól őszig az istállót is fölépítették. Ehhez előre kellett az építéshez szükséges költség, az építőanyagok időbeni szállítása, és a munka folyamatos szervezése, a mindig kéznél lévő építőkkel. A falakhoz alapot rendszeresen csak a 20. század óta építenek, főleg az első világháború után, amikor a tanács minden építtetőtől kért tervrajzot, és az ezeket fölülbíráló városi főmérnök az istállókat is csak 90 cm mély téglaalapra engedte építeni. 1900 előtt az istállók még alapozás nélkül épültek. . . .' ..' ,7 . ... '••• 15 Juhász A. 1974. 284—286. 113