Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
A táj öthatod részén — még a Pallavicini uradalom több birtoktestjén is — kibontakozott a tanyás megtelepedés, ezért megkülönböztetett figyelmet fordítunk a tanyakialakulás folyamatára. Mivel a tanyák különböző' időkben, más-más tulajdonviszonyok, határhasználati és termelési feltételek között jöttek létre, vizsgálatuk a tanyásodás több változatára nyújt majd példát. A táj települési képét a 18. század második évtizedétől a 20. század közepéig kívánjuk bemutatni. Az első időhatárt a kutatási lehetőségek szabták meg : a török hódoltság után az 1710-es évektől állnak rendelkezésünkre írott források: az 1715. és 1720. évi népességi összeírás, 1719-től Szeged város tanácsának jegyzőkönyvei stb. A települési változásokat az 1950. évi közigazgatási átszervezésig kísérjük. Ekkor a városi, községi tanácsok szervezésével egy időben a nagy tanyai népességű alföldi települések határában számos, önálló tanáccsal rendelkező községet létesítettek: Szeged határából 9, Kiskundorozsmáéból 4 tanyaközség vált önállóvá. 5 Miután a volt Pallavicini uradalom területén Sövényháza mellett két új községet szerveztek (Baks és Dóc), így a tájon — ahol a századfordulón, de még 1930-ban is csak nyolc községet vettek számba — kutatásaink végpontján már 24 község élt. E települések nagyobbik felének népessége jelentős részben szegedi gyökérzetű, aminek nyomai a táj települési képén, a nép életformájában máig fellelhetők. (2. ábra). Forrásaink a szegedi és a szentesi levéltár iratai, 18—19. századi kéziratos térképek, az I. és II. országos katonai felmérés, kataszteri felvételek, nyomtatott határtérképek, paraszti visszaemlékezések, helyszíni megfigyelések és a témánkat érintő történeti és néprajzi tanulmányok. 1964-től végeztünk terepmunkát előbb Szeged egykori határában, majd a 70-es években a megjelölt gyűjtőterület többi településén. Bejártuk a települések valamennyi tanyákkal megült határrészét, különös gondot fordítva azokra a területekre, amelyek a mai legidősebb nemzedék életében népesedtek be. Ott ugyanis a népi emlékezet nyomán jól megfoghatók voltak a megtelepedés kezdeti lépései, az építés, otthonteremtés munkafázisai, s kirajzolódott az a folyamat, ahogyan a korábban néptelen természeti táj kultúrtájjá alakult. Célunk, hogy a 18— 19. században hatalmas kiterjedésű homokos puszták benépesülését, mint emberi erőfeszítést, az egymást követő parasztnemzedékek teljesítményét is bemutassuk. Ehhez a föltárt írott források mellett idős adatközlőink visszaemlékezései adtak legtöbb segítséget. Mielőtt tárgyunkra térnénk, áttekintjük a táj településtörténeti szakirodalmát, az adott időhatárok között. Az első tudományos értékű leírást Csongrád megyéről Bél Mátyásnak köszönhetjük. Bél országismertető munkájának (Notitia Hungáriáé novae Historico-geographica) 1735—42 között öt kötete jelent meg, tíz felvidéki és nyugat-dunántúli megye jellemzésével. Csongrád vármegye leírása — Vas, Heves, Pest, Bihar megyékhez és a Jászkunsághoz hasonlóan — az utóbbi évtizedekig kéziratban maradt hagyatékból került elő. 6 BÉL MÁTYÁS kitűnő tájékoztatást nyújt választott területünk 18. század eleji települési és birtokviszonyairól. Utalásaiból kitetszik, hogy Csongrád megyét, akárcsak a Jászkun területet — 1730-ban járhatta be, 7 A 18—19. század fordulóján VEDRES ISTVÁN, Szeged város földmérő mérnöke hoz híradást szülővárosa gazdasági életéről. Forrásértékű adalékokban számunkra leggazdagabb az új városháza alapkőletételére írt munkája, melyben megrajzolja a dohány5 Szeged határából a következő községek önállósultak : Alsótanya területén Ásotthalom, Domaszék, Mórahalom, Röszke, Rúzsa (előbb Csórva), Zákányszék és Felsőtanyán Balástya, Csengéié, Szatymaz. Kiskundorozsma területéből Bordány, Forráskút, Üllés és Zsombó váltak le. 6 BÉL MÁTYÁS 1984. 7 BÉL MÁTYÁS 1975. 7—51. 6
